Ki a busó?
A maszk alatt rejtőző személy, mivel felismerhetetlen, különleges tudatállapotban van, és olyan tetteket is elkövethet, amelyek a hétköznapokon erkölcsileg nem megengedettek. Ijesztő vigyorával, hangos kiáltásaival, kolompjaival, kereplőjével nagy zajt csapva elűzi a telet.
A Mohácsi busójárás
A legnagyobb busómulatság ‒ a partraszállás, a jelmezes felvonulás és a télbúcsúztató szertartás – farsangvasárnapra esik. A busók a Dunán csónakokban áteveznek a túlsó parti „Szigetből”, majd ünnepi keretek között elsétálnak Mohács főteréig. Ezután a vízhez vonulnak, és az egybegyűltek szeme láttára búcsút vesznek a téltől: koporsóban vízre bocsátják, sötétedés után pedig máglyán elégetik, és örömükben, a tavaszt várva, körtáncot járnak a főtéren.
Mohácson évente már 500-nál is többen öltöznek be busónak. Februárban valóságos busótársadalom jön létre, 10-70 fős önálló csoportokkal, amelyeknek tagjai zenészek, táncosok és maszkfaragók. A szabályok felállítása és a névadás a csoportokon belül történik. Olyan elnevezések vannak, mint például Busó Klub, Nagy Durranás, Kecskeszarvas, Bödönhajós, Botos.
Te is lehetsz busó!
Csatlakozhatsz a felvonulókhoz, részt vehetsz a szertartásokon, hazavihetsz a busó szokásokról szóló emléktárgyakat. Még ki is próbálhatod, hogy milyen a busóélet, mert a városban vannak busóálarcot és -ruhát kölcsönző helyek.
A busóház
Vasvázra szerelt, kitömött figurák, akik között három leány is van. Egy boszorkány-ruhás alak magasodik föléjük. A helyiség hátsó falát Szigeti Szabó János helyi képzőművész téli Dunát ábrázoló freskója díszíti. A busóházban láthatók még maszkok, népviseleti öltözékek és fényképek.
Waldinger Ágnes: Farsangi fánk (részlet)
