A 670 km-es északi-sarkvidéki út az emberi találékonyság és kitartás diadala, Norvégia töredezett partvonalának zord vidéke köré megálmodva.
Norvégia tengerparti útja Stiklestad városától Bodø sarkvidéki városáig egy 670 km-es szakasz, ami két nagyon eltérő világot köt össze. És egyben a világ egyik legszebbnek tartott útja is.
Az egyik végén Közép-Norvégia csendes kifinomultsága, tökéletesen ápolt rétjeivel és vérvörös faházaival. A másikon az észak hűvös szépsége: a gleccserek, a jéggel bevont hegyek és az üres, távoli horizontok világa. A kettőt összekötő Kystriksveien – a Coastal Way-ként vagy Fv17 néven is ismert útvonal – kanyargós ösvényt rajzol a part vonalán, durva kontúrok mentén görbülve és fonva át a tájat egészen az Északi-sarkvidékig.
A skandináv nemzet Európa egyik legszebb, mégis legnehezebb partszakaszával büszkélkedhet, ami a térképen nézve úgy tűnik, mintha védőpajzsként burkolná be az országot a fagyos sarkvidéktől. Norvégia partvidékébe az állandó feszültségek mély hasadékokat vágtak a szárazföld belsejéig, a szigetek és a fjordok között. Egy ilyen part mentén lehetetlennek tűnik, hogy itt egyáltalán út létezzen.
Különleges útvonalak
Az északi országban azonban nem számít szokatlannak, hogy utakat építenek oda is, ahová másoknak eszébe sem jutna.
„Norvégiában, ha van egy akadály, például hegy vagy víztömeg, utat építünk fölé vagy köré, hidat vagy alagutat alatta” – mondta a BBC újságírójának Mette Larsen, helyi történész. „Nálunk vannak a világ leghosszabb közúti alagútjai. Olyan helyeken építünk utakat, amelyeket mások lehetetlennek tartanak. Ahol pedig nem tudunk alagutat építeni, oda kompot küldünk.”
A 20. század közepén, ahogyan azt Larsen elmondta, az útépítési projektek éppúgy a karakterépítésről szóltak, mint egy nemzet építéséről. 1939-ben munkanélküli fiatalokat helyeztek munkába a 108 km hosszú Sognefjellet út megépítésére a mai Jotunheimen Nemzeti Parkon keresztül. Néhány évvel később, az 1940-es években közel 150 000 fogoly és munkanélküli kapta azt a nem kevésbé kihívást jelentő feladatot, hogy megszelídítse a partvidéket a Kystriksveiennel.
Brønnøysundon túl sziklákból és jégből, vízből és dombokból álló ősi tájon vezet át az út, ami minden elhaladó kilométerrel egyre magasabbra emelkedik, egészen Sandnessjøen kisvárosáig. A helyi legenda szerint a Syv Søstre (Hét nővér hegycsúcsok) hét csúcsa, amelyek 910 métertől 1072 méterig terjednek, örök büntetést szenvedő női trollok.
Az ilyen történetek legalább annyira norvégok, mint a lehetetlen utak építése iránt érzett szenvedély. „Szeretünk keményen dolgozni” – mondta Larsen. „De szeretünk történeteket mesélni is. Csak nézd meg a tájat, amelyen átutazol! Hogyan ne hinne valaki ezek után a trollokban, tündérekben és rejtélyekben? Ezeket a történeteket a gyermekeinknek meséljük, de a legtöbben kicsit hiszünk is bennük.”