Nem születnek, nem is halnak meg itt
Longyearbyen egy kis bányászváros, amely lenyűgöző természeti környezete miatt sok turista bakancslistáján szerepel, a mindennapi élet azonban egyáltalán nem egyszerű itt.
A zord időjárási körülmények mindig is próbára tették a helyiek tűrőképességét, és a táj sosem volt veszélytelen: előfordul, hogy egy-egy jegesmedvét is látnak néha a városban vagy annak környékén.
A legmelegebb hónap a július, az átlag hőmérséklet ilyenkor 7 Celsius-fok, a leghidegebb januártól márciusig tart, ilyenkor a hőmérő szinte sosem mutat „melegebbet” -13 foknál. Ja, és ha azt képzeled, hogy el tudnál ücsörögni ilyen időjárásban a kandalló mellett, egy macskával az öledben, felejtsd el a dolgot: a városban tilos macskát tartani, mert azok levadásszák a helyi védett madarakat.
Hogy mennyire extrémek itt a körülmények, jól mutatja, hogy az elterjedt legenda szerint Longyearbyenben illegális meghalni – ez persze nem igaz, mindössze arról van szó, hogy a városban nincs temetkezési lehetőség, az állandóan fagyott, sziklás talaj ezt egyszerűen nem tenné lehetővé, illetve nem tudnának lebomlani benne a testek, ezért a súlyos betegeket többnyire Oslóba repítik utolsó napjaikra, és igen ritka, hogy valakit ténylegesen a városban érjen a halál. Olvass még a témában
Szintén elképzelhetetlen az is, hogy valaki Longyearbyenben szülessen: a várandós nőknek a terminusuk előtt 3 héttel a szárazföldre kell utazniuk, és ott világra hozniuk a gyermeküket, mert a szigeten nincsenek meg a körülmények, hogy egy vajúdás alatti esetleges vészhelyzetet kezelni tudjanak.
