Az Everest a világ legmagasabb hegycsúcsa, már ha a tengerszint feletti magasságot számítjuk. De a föld mélyén hatalmas hegyvonulatok húzódnak, amelyek akár az Everest magasságának négyszeresét is elérhetik.
2015-ben kutatók egy csoportja azért volt az Antarktiszon, hogy felállítsanak egy szeizmológiai állomást – egy félig a hóba temetett berendezést, amely lehetővé teszi számukra bolygónk belsejének tanulmányozását. A csapat összesen 15 ilyen eszközt telepített szerte az Antarktiszon.
Az állomások által feltárt hegyszerű struktúrák valódi rejtély elé állították a tudósokat. Hamarosan azonban kiderült: ezek az ultraalacsony sebességű zónák vagy ULVZ-k, ahogyan nevezik őket, valószínűleg szinte mindenütt jelen vannak. Bárhol is vagyunk a világon, ezek a zónák mélyen a lábunk alatt is ott lapulhatnak.
Hogyan alakultak ki ezek a föld mélyi hegyvonalak?
A Föld titokzatos belső hegyei egy kritikus területen keletkeznek: a bolygó fémes magja és a környező kőzetköpeny között. Ez a hirtelen átmenet még drasztikusabb, mint a szilárd kőzet és a levegő közötti fizikai tulajdonságok változása, és évtizedek óta izgatja a szakértőket. Éppoly rejtélyes, mint amilyen nagy hatással van a bolygó geológiájára.
Bár a „mag-köpeny határ” több ezer kilométerre van a Föld felszínétől, meglepően sok kölcsönhatás van a kifürkészhetetlen mélység és a mi világunk között.
A kutatók úgy gondolják, hogy ez a terület egyfajta temetője az óceánfenék ősi darabjainak – és még például Hawaiin található vulkánok létezése mögött is ez állhat, mivel szuperforró sztrádákat hoz létre a kéreg felé.
A föld mélyén található hegyek története 1996-ban kezdődött. Ekkor a tudósok feltárták a mag és a köpeny határát messze a Csendes-óceán középső része alatt. Ezt úgy tették, hogy tanulmányozták a szeizmikus hullámokat, ezeket a hatalmas földmozgásokat, amelyeket általában földrengések hoznak létre. (Bár atombombák is elérhetik ugyanezt a hatást). Ezek a hullámok áthaladnak a Földön, és a felszín más pontjain lévő szeizmikus állomások is felfoghatják őket, néha több mint 12 742 km távolságra a kiindulási helyüktől.
A tudósok a hullámok útját vizsgálva – például azt, ahogyan a különböző anyagok megtörik őket – a bolygó belsejéről röntgensugár-szerű képet tudnak összerakni.
Változatos vonulatokat találtak
Amikor a kutatók 25 földrengés által keltett hullámokat vizsgáltak, azt találták, hogy azok megmagyarázhatatlan módon lelassultak, amikor a mag és a köpeny határán lévő csipkézett foltot érték el. Ez a hatalmas, földöntúli hegyvonulat igen változatos volt. Egyes csúcsok 40 km magasra nyúltak a köpenybe, ami az Everest magasságának 4,5-szeresének felel meg. Eközben más föld mélyi hegyvonulatok mindössze 3 km magasak voltak.
Azóta számos hasonló hegyet találtak elszórtan a Föld magja körül. Némelyik különösen nagy: az egyik monstrum példány egy 910 km átmérőjű területet foglal el Hawaii alatt.
Mégis, a mai napig senki sem tudja, hogyan kerültek oda ezek a hegyvonulatok, vagy miből állnak. Mivel elképesztő mélységük miatt csak a hullámok útján tudjuk bemérni őket, nem is valószínű, hogy a közeljövőben többet megtudunk arról, hogyan kerültek ezek a hegyóriások a föld mélyére.