Az elvárások és az életkori sajátosságok mellett a modern társadalom új kihívások elé állítja az embereket, különösen azokat, akik tervezik vagy éppen átélik a szülővé válás útját.
A boldogság útja nem mindig egyenletes sőt, sokszor meglepő fordulatokkal teli – ezt támasztja alá az ENSZ Happiness and Age 2024-es jelentése is. Egykoron azt hitték, hogy a fiatalság az a kor, amikor az ember a legboldogabb, aztán idővel ez a boldogság csökken, majd később, az élet végén ismét emelkedik. Ám az utóbbi években, különösen 2006 és 2010 között, érdekes változások történtek. Észak-Amerikában például meredeken esett a 15-24 éves korosztály boldogsága. Olyannyira, hogy ez a korosztály már kevésbé boldog, mint az idősebb generációk. Nyugat-Európában is érezhető volt a csökkenés, bár kevésbé markánsan.
Ellenben Közép- és Kelet-Európában fordulat állt be. Meredeken emelkedett a boldogság minden korosztályban, így elmondhatjuk: manapság Európa mindkét részén hasonló boldogságot élveznek a fiatalok.
Nem megy szembe ezzel a ténnyel a Gallup felmérése sem. Eszerint a politikai instabilitás és a gazdasági nehézségek végett az afgánok és a libanoniak értékelik önmagukat a legboldogtalanabbnak a világon. Talán nem lepődünk meg azon, hogy az érzelmi egészségük is kritikus szinten áll. Hogy pontosabban értsük, miről is van szó: 2021-ben az afgánok 2,4-re értékelték életüket egy 0-tól 10-ig terjedő skálán (ahol a 10 a lehető legjobb élet, a 0 pedig a legrosszabb), a libanoni felnőttek pedig 2,2-es boldogságszintet jelöltek.
Mi a helyzet a mai szülőkkel?
Illetve azokkal, akik ma valószínűleg szülők vagy szülőkké szeretnének válni? A statisztikák szerint az 1980 után születettek általánosságban kevesebb boldogságot élnek meg, ráadásul – Európát kivéve – minden régióban nőtt a boldogság egyenlőtlensége. Az 1965 előtt születettek (tehát a mi szüleink, a mai nagyszülők) általában magasabb életértékelést mutatnak, mint az 1980 után születettek. Még úgy is, hogy tudjuk, nem feltétlenül van egyszerű dolguk manapság. Mi történhetett?
Boldogtalanok, akiknek boldognak kellene lenniük és fordítva?
A pozitív érzelmek gyakorisága összhangban van az életértékeléssel, azonban az életkori minták eltérőek a világ különféle szegleteiben. A társadalmi támogatás fontos tényező a boldogság szempontjából, hasonlóan a vélt vagy valós magány.
A társas interakciók minden formája hozzájárul a boldogsághoz, és alighanem el is érkeztünk ahhoz, amit egyre többen pedzegetnek: a mai, modern életvitelünk és a társadalmi támogatás hiánya odáig vezetett, hogy azok is boldogtalanná váltak, akiknek elvileg nagyon is boldognak kellene lenniük.
Az idei jelentésből az is kiderült, hogy a magas jövedelmű országokban az elégedettség csökkent 2019 óta, különösen a serdülő lányok esetében, 12 éves kor körül. Ez a különbség pedig 13-15 év között még jelentősebbnek mutatkozik.
Tudjuk, hogy az alacsonyabb jövedelmű országokban a nemek közötti különbségek sokkal hangsúlyosabbak, de közben látjuk azt is, hogy a fejlettebb országokban is egyre boldogtalanabbakká válnak a lányok, már akkor, amikor még csak a nőiség küszöbére állnak.
Az elégedettség szintje jelentősen függ az egyén oktatási szintjétől és társadalmi státuszától is. Azok az idősebb felnőttek, akik közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, valamint akik magasabb társadalmi kasztokhoz tartoznak, általában magasabb elégedettséget mutatnak, mint az alacsonyabb végzettséggel rendelkezők és a társadalmi viszonylatban hátrányos helyzetűnek számítók – ez aligha meglepő.
Egy kis öröm az ürömben, hogy még manapság is vannak olyan helyek, ahol az elégedettség az idősebb korosztályban emelkedik. Ez az ország a tanulmány szerint India, ami egyúttal cáfolja azt is, hogy az életkor és elégedettség közötti pozitív kapcsolatot csak a magas jövedelmű országokban jellemző.
Három fő szempont és Rachel M. Cohen
Az elégedettség három fő előrejelzőjeként a szakértők az életkörülményekkel való elégedettséget, az esetlegesen észlelt diszkriminációt és az önértékeléssel kapcsolatos állapotokat mérik. Ezek az elemek nagyban meghatározzák az egyén általános elégedettségét. Ez talán rávilágít arra, hogy miért válnak manapság a fejlett országokban is egyre boldogtalanabbá a nők.
2023 végén a VOX-on jelent meg egy cikk Rachel M. Cohen politikai riporter keze nyomán, aki felrobbantotta a témát illetően a világhálót.
Rachel úgy gondolta, nem ő az egyetlen, aki manapság rengeteget kételkedik az anyaságban. Az elmúlt 15 évben a születések száma csökkent a legkülönbözőbb faji és etnikai csoportokban. Mindez nem csak azoknak köszönhető, akik kevesebb gyermeket vállalnak, hanem azoknak is, akik egyáltalán nem vállalnak gyereket.
Rachel megjegyezte, hogy a bizonytalanság normális és természetes része az anyaságra való készülődésnek, de azt is hangsúlyozta, hogy ez a pillanat másként érinti a nőket manapság.
Az anyaság kérdése sokkal inkább aggodalomra ad okot, mint korábban, és sokakban félelmet kelt, nem pedig boldogságot. Ismer olyan nőket, akik teljesen lemondanak az anyaságról, de nem azért, mert biztosak abban, hogy gyermekmentesek akarnak maradni, hanem azért, mert a családalapítás alternatívája egyszerűen túl ijesztőnek tűnik számukra. Mások még mindig vállalnák az anyaságot, de attól tartanak, hogy ez fel kell áldozniuk mindent, ami boldogságot okoz számukra.
Rachel rámutatott arra is, hogy a szülővé válás több szempontból is megterhelőbbé vált
Amerikában a republikánusok egyre inkább támogatják a gyermekvállalást, míg a demokraták szemében ez ellentétes lehet a reproduktív szabadsággal és a családok sokféleségének tiszteletével. Az elköteleződés iránti hagyomány sokak számára már kényszer és egyáltalán nem vonzó. Egyre többen úgy döntenek, inkább maradnak szabadok és önállóak, mivel tudják, látják, hogy a gyermekvállalás az életük teljes megváltozását jelenti.
Rachel úgy véli, manapság, ha olyan anyukákba botlunk a közösségi médiában, akikről úgy tűnik, élvezik a gyermeknevelést, akkor egyre inkább gyanakvóbbá válunk.
Szóval fordult a kocka: egyre többen ismerik a modern anyai egyenlőtlenség statisztikáit és nem hiszik el, ha kiegyensúlyozottságot látnak az édesanyáktól. Na, nem mintha globálisan vissza akarnánk térni azokhoz az időkhöz, amikor az anyaságot piedesztálra emelték és a közvélemény gyakorlatilag semmit sem hallott a szülés utáni depresszióról vagy a munkahelyi nehézségekről. De azért mégiscsak elgondolkodtató, hogy a felmérések szerint a fiatal felnőttek korosztálya – főleg az édesanyák – önmagukat a legboldogtalanabbnak vallják.
Úgy tűnik, a kérdés jóval összetettebb és a 2024-es ENSZ felmérés szerint is sokkal korábban kezdődik a boldogtalanná válás folyamata, minthogy azon gondolkozunk, anyák szeretnénk-e lenni (lásd kamaszlányok adatai).
Akad azonban más alternatíva is
A friss Pew Research Center felmérésből kiderült, hogy a válaszadók 80%-a élvezetesnek tartja a szülői létet, szemben azzal, amit számos statisztika alapján várhattunk. Bár sok helyen ábrázolják a szülőket a teljes kimerültség szélén állva, „csak” a megkérdezettek harmada jelentette, hogy a gyermeknevelés túl nagy stresszel jár számára. Szóval ezek az adatok messze állnak a nyomasztó képtől. Rachel a cikkében azt is hozzátette, hogy minél mélyebbre ásott a kutatásokban, annál több pozitív példát talált. Szerinte ezek éppolyan fontosak a leendő (vagy gondolkozó) szülők számára, mint a negatívak, mert csak így lehet egyensúlyban a mérleg két oldala.
Úgy véli, manapság a sokakat átható „anyai aggodalom” részben abból ered, hogy a felnőttek nem kapnak kellő információt, amivel megerősíthetnék vagy megváltoztathatnák döntéseiket.
A kutatások, mint például a Pew-felmérés, különböző módon értelmezhetőek. A szülői boldogság és a gyermektelenség közötti összehasonlítások is változóak, mivel függnek attól, hogyan értelmezzük az élettel való elégedettséget és a mindennapi jólétet. Ez pedig a világ összes statisztikát áthatja.
Nyitókép: Brian/istockphoto.com