A falu legendája szerint dr Edward Jenner nagyon aggódott a helyi himlőjárvány miatt. Ez volt az egyik legveszélyesebb vírus, amellyel az emberek szembesültek, körülbelül 30%-os halálozási rátával járt és a túlélőket megnyomorította. A Jenner háza melletti templomkertben ma is áll számos korabeli áldozat sírja.
Állítólag egy fejőslány volt, aki azt mondta Jennernek, hogy nem aggódik amiatt, hogy elkapja a himlőt – mert már elkapta a sokkal enyhébb „tehénhimlőt” a teheneitől. A helyi tejeslányok tudták, hogy ha egyszer volt tehénhimlőjük, soha nem kapják el többé a himlő semmilyen formáját.
Abban az időben az orvosi szakma az oltás feltörekvő elméleteivel birkózott. A gyakorlat ekkor az volt, hogy beadtak egy adagot egy tényleges betegség kórokozójából, akár egy modern bárányhimlős buliban – ahol a szülők összehozzák kisgyermekeiket, hogy korai életkorukban szándékosan átadják a fertőzést, és immunitást szerezzenek a későbbi, esetleg súlyosabb lefolyású betegséggel szemben. A korai oltásokkal egyszerűen a teljes betegséget átadták a gyerekeknek, amikor még fiatalok és erősek voltak. Remélhetőleg túlélték… és akkor immunitást szereztek.
Forradalmi koncepció
Jennert a fejőslány megjegyzései inspirálták, hogy egy sokkal jobb megoldást dolgozzon ki: egy ártalmatlan, de hatékony injekciót az immunitás megteremtésére. Feltételezte, hogy ha enyhe tehénhimlőt ad az embereknek, az valamilyen belső biztonsági rendszert ösztönöz, amely megvédi az embereket a himlőtől. A vérontó piócák és a higanytisztítók korszakában ez forradalmi koncepció volt. Akkor még senki sem tudott az immunrendszerről. Jenner sok tekintetben évszázadokkal megelőzte korát.
Nem tudni, hogy első alanya, James Phipps – a kertész nyolcéves fia – önként jelentkezett-e, vagy egyáltalán tudta-e, mire készül, de Jenner nem vette félvállról a közreműködését.
A fiú túlélte a folyamatot, és ezután immunis volt a környéken keringő halálos betegséggel szemben, és bebizonyította, hogy az elmélet milliókat ment majd meg. Jenner a világ háláját fejezte ki Jamesnek azzal, hogy egy házat ajándékozott neki.
A saját kertje sarkában pedig Jenner játékosan „A vakcina templomának” nevezte el a fészert, ahol Jamesnek injekciót adott, és „az oltás hűséges papjaként” jellemezte magát. Némileg meglepő módon ez a kőből, kéregből és nádtetőből álló furcsa szerkezet a mai napig fennmaradt.
Amikor elterjedt Jenner himlő elleni csodaszerének híre, szegény mezőgazdasági munkások sora állt a fészertől egészen a templomkertig. Jenner ingyen adott életmentő oltásokat, és kijelentette, hogy „erkölcstelen” lenne profitálni ezekből.
Kezdetben nem ismerték el
Kissé megjósolhatóan Jennert kinevették a gazdag londoni orvosi „szakértők”, akik nem hitték el, hogy egy vidéki doktor ekkora orvosi áttörést ért el. A korabeli szatirikus karikatúrákon az injekciózott emberek tehénné változtak. A világ első oltás-ellenesei tiltakoztak az új találmány ellen.
Beletelt egy kis időbe, míg az intézmény felismerte Jenner munkájának jelentőségét. A parlament végül 1858-ban állította fel Jenner szobrát a Trafalgar Square-en – de oltásellenes tiltakozások után négy évvel később az eldugottabb Kensington Gardensbe helyezték azt át.
Jenner munkáját rengetegen kritizálták, sokan egyenesen őrültnek vagy szánalmasnak nevezték az orvost, akiről ma már tudjuk, hogy milliók életét mentette meg találmányával. Az első oltásellenesek azonban nem bántak kesztyűs kézzel a jó orvossal, karikatúrák, újságcikkek jelentek meg Jennert gyalázva.
Aztán, amint a világ kezdett rájönni, mennyire fontos Jenner találmánya, a méltatások is kezdtek megérkezni. Bár úgy tűnt, soha nem profitált az oltásból, talán többre becsült néhány megjegyzést, mint bármely gazdagságot. Thomas Jefferson amerikai elnök 1806-ban egyenesen Amerikából írt Jennernek, mondván, hogy „az emberiség soha nem felejtheti el, hogy éltél”. Jenner egykori házában ma múzeum működik, és az egész falu azon dolgozik, hogy Jefferson elnöknek igaza legyen.