Jött a következő három széria kemoterápia. Itt másfajta gyógyszereket kaptam, új mellékhatásokkal. Ez egy Taxotere nevezetű tiszafaszármazék volt („a természet ereje”). Rögtön úgy kezdtük, hogy allergiás rohamot kaptam, szóval fel kellett függeszteni a kezelést. Adtak egy sóoldatos infúziót, aztán kezdtük újra. Utána már minden rendben volt, csak kicsit megijedtem. Ez a gyógyszer jobban meg is viselt: a negyedik kezelés után kifejezetten sokáig tartott, míg újra magamra találtam. Két hétig olyan voltam, mint egy gyomorrontásos influenzás. Fájt a hasam, hasmenésem volt, kiszáradtak és kisebesedtek a nyálkahártyáim, fájtak a csontjaim.
Hőemelkedésem lett, és olyan gyenge voltam, mint a harmat – bár a lepkefing érzékletesebben írja le az érzést. Aztán szépen lassan mindenre megtaláltam a megoldást az orvos, a már tapasztalt ismerősök és a saját magam kísérletezgetései által, így az utolsó két kezelés megint gond nélkül zajlott. Leszámítva, persze, hogy már nagyon kezdett elegem lenni. A negyedik kezelés után volt a mélypont, de lelkileg egyébként is hullámzó állapotban voltam. Volt, amikor azt kívántam, bár meg se születtem volna, vagy bár elütne egy busz. Aztán persze jött három olyan csodás pillanat, ami ezerszeresen kárpótolt azért a sok szarért (bocsánat) amit el kellett viselnem.
Nem tudom, milyen lehet úgy végigcsinálni, hogy az ember végig negatívan áll hozzá, mert így is voltak kemény pillanatok, rossz napok. Pedig én aztán tényleg elhittem, hogy ez jó nekem, és mondjuk azért fáj a hátam, mert dolgozik a csontvelőm, és az nekem szuper. Életemben nem kaptam annyi pozitív megerősítést másoktól, mint a kemoterápia alatt. Volt, olyan, aki mikor még nem tudta, hogy parókát hordok, megdicsért, hogy milyen jól nézek ki, és mennyire jó a hajam 🙂 Olvass még a témában
A mellékhatásokat igyekeztem a természet erejével legyűrni: a hasfájás-hasmenést kamillateával, ha nem tudtam aludni, akkor levendulás fürdőt vettem vagy párologtattam, illetve sok vizet ittam. Ha nem volt más megoldás, gyógyszerhez nyúltam, mert nem vagyok önmagam ellensége. A hányingerre például rendre beszedtem, amit az orvos adott kezelés utánra.
