„A szexuális életünk is tudott működni.”
– A pároddal való kapcsolatod milyen utat járt be?
– Ez izgalmas téma. Alig három hónapja voltunk együtt, mikor kitapintottam a csomót. Abban a három hónapban is voltak azért súrlódások. Szerettük egymást, az összeköltözést terveztük, de nem volt zökkenőmentes a kapcsolatunk. Aztán jött ez az egész. Én elmondtam neki, hogy mivel jár majd, és hogy nem kell ezt végigcsinálnia velem. Sőt, mondjuk inkább úgy, hogy el akartam küldeni… meg akartam védeni ettől az egésztől. Benne viszont egy pillanatra sem fogalmazódott meg, hogy elhagyjon. Sokszor átbeszéltünk minden eshetőséget, és nem tágított.
Megígértettem vele, hogy nem marad velem csak azért, mert esetleg sajnál, ő pedig megígérte, mert tudta, hogy ez nekem fontos. Még a kezelések kezdete előtt összeköltöztünk, és mindenben maximálisan támogatott. Olvass még a témában
Az az időszak, ami normális esetben a felhőtlen boldogság, nekünk egészen másról szólt. Mi kezelésekre jártunk, háromhetes ciklusban éltünk.
Velem volt, fogta a kezem, titkárt játszott, telefonált, teát főzött, sírhattam a vállán, én pedig próbáltam viszonozni, amennyire tudtam.
Viszont alaposan megismertük egymást, és olyan harmónia, bizalom alakult ki közöttünk, amiről korábban álmodni sem mertem. Persze, aggodalmaskodtam párszor, amikor olyan hangulatban voltam, hogy nem elég neki, amit én nyújtani tudok. Huszonévesek vagyunk, ő egy fiatal, egészséges, jóképű srác, én pedig kopasz és gyenge, ráadásul néha elég nyominak is éreztem magam. Szóval volt pár nagy beszélgetésünk, meg sok kicsi is, de mindig pont került mindennek a végére, nem volt ki nem mondott probléma. Ennek szerintem mindig mindenkinél így kéne lennie. Rengeteg türelemre, kitartásra, elfogadásra és sok kompromisszumra volt szükség, főleg az ő részéről.
Kimondva-kimondatlanul sokaknak eszébe jut, hogy vajon a szexuális életünk hogyan tudott így működni. Működött, nem is kicsit! Odavoltunk és -vagyunk egymásért, így ilyen téren is nagyon kiegyensúlyozottak voltunk. Le kellett küzdenem a gátlásaimat, el kellett fogadnom magam, anélkül nem működne a kapcsolatunk. Mivel sem ő, sem én nem adtuk fel, ez a dolog minket csak még jobban összekovácsolt, és most jöhetnek az unalmas hétköznapok – amelyek egyébként cseppet sem unalmasak egy nemrégiben befogadott 10 hónapos kutyával.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
