Aztán jöttek szépen sorban a gyógyszerek – ez az infúzió, ami 3-4 óra alatt folyt le. Ezalatt lehet TV-t nézni, beszélgetni, olvasni, enni, inni és mosdóba is ki lehet menni, szóval egyáltalán nem kellemetlen. Mindig elmondták, hogy melyik gyógyszertől milyen hatás várható, de ez nem törvényszerű. Mondjuk, én sose úgy mentem a kezelőbe, hogy rosszul leszek, hányni fogok. Ha az ember bebeszéli magának, akkor úgy is lesz.
Úgy fogtuk fel a párommal, mint egy koktélozást. A recepción pedig nem kezelésre jöttünk, hanem „kértük a szokásost”.
Egyetlen alkalommal hánytam, az első kemó után. Szerintem azt is inkább a kezelés után jóízűen elfogyasztott gyros tálnak köszönhettem. Egyébként a koktélozós hasonlatra visszatérve: olyan érzésem is volt, mintha jól berúgtam volna. Három napig gyenge voltam, ki sem akartam mászni az ágyból; sokat aludtam. Utána szépen lassan visszatért minden a normális kerékvágásba. A negyedik napon elmentem dolgozni, vittem magammal mindenhova a kis kólámat, mert az használt a gyomromnak. Ezen felül még egyetlen mellékhatás volt, a hajam kihullása két hét után. Szerintem a nőknek legfőképp ez az ijesztő, mert ezzel nem lehet mit kezdeni. Rá kell készülni erre is lelkileg. Olvass még a témában
Én eleinte úgy gondoltam, hogy a sapi menő, abban fogom átvészelni ezt az időszakot. Aztán ez nálam folyamatosan változott, sapka talán háromszor volt a fejemen. Felírta az orvos receptre a parókát, én szépen ki is váltottam, már elkezdtem itthon hordani, hogy megszokjam. Jártam benne egy darabig dolgozni, miután le kellett nyírni a hajam, de nem barátkoztunk össze túlságosan… úgyhogy saját pénzen vettem egy másikat, ami jobban tetszett, utána azt hordtam nagyon sokáig. Majd a parókát is kezdtem megunni, elkezdtem kendőket viselni, és sokszor sokkal nőiesebbnek éreztem magam bennük, mint amikor hosszú hajam volt. Érdekes tapasztalat, hogy tényleg nem ezen múlik a nőiesség.
