Egy láthatatlan hitrendszer következményei
A húsevés mögött egy óriási rendszer áll: évente közel 80 milliárd állatot ölnek le világszerte az emberi fogyasztás miatt. Csak az Egyesült Államokban naponta körülbelül 25 millió csirkét vágnak le. Az ENSZ adatai szerint az állattartás több üvegházhatású gázt bocsát ki, mint a teljes globális közlekedési szektor összesen. A marhahús előállításához akár 15.000 liter víz is szükséges kilónként (!). Ez több mint amit egy ember 1 év alatt zuhanyzásra fordít.
Amikor ezekkel az adatokkal valaki szembesül és a rendszer mögé lát, könnyen elindulhat benne a változás iránti igény. De akit ez (még) nem érintett meg, annál gyakran ellenreakcióként jelenik meg a védekezés – például cinizmus, arrogáns viselkedés vagy nyílt elutasítás formájában. Ezért is olyan érzékeny téma a növényi étrend, még egy egyszerű piknikhelyzetben is.
Melanie Joy pszichológus szerint ez a reakció részben a karnizmus nevű hitrendszerből ered – ez az a kulturális norma, amely szerint bizonyos állatok elfogyasztása „természetes”, „normális” sőt, „szükséges”. Ez a hitrendszer biztosítja számunkra, hogy ne kelljen megkérdőjeleznünk a húsevést – különösen, ha mindezt társadalmilag is támogatják, például a marketing által (boldog bocik, dézsában henyélő csirkék, mosolygó malacok a hentesboltban…).
