És hogy mit tapasztalok?
Láthatod, hogy nem volt rövid az átállásom – évekbe telt, mire minden összeállt a fejemben. Most már csak azt bánom, hogy nem voltam határozottabb és eltökéltebb korábban. A laborom lassan, de biztosan javul, és én alig várom, hogy az orvosom orra alá dörgölhessem a teljes gyógyulásomat.
Sosem gondoltam volna, hogya lelkiállapotomat ennyire befolyásolja az, hogy mit eszek. Sőt, soha nem is kötöttem össze ezt a két dolgot, pedig utólag annyira kézenfekvőnek tűnik.
Most, ha ránézek az ételemre, mosolygok és hálás vagyok, korábban ez eszembe se jutott. Csak ott volt, és én megettem. Hozzá kell tennem azt is, hogy sokkal kevesebb időt töltök a konyhában, minden jóval gyorsabban elkészül. Tartottam attól, milyen lesz így étkezni, de sokkal változatosabban eszem, mint valaha, és rengeteg új ízt, fűszert és alapanyagot vezettem be. Úgyhogy az étkezésem minden, csak nem unalmas. Tele van élettel, energiával és színekkel, nem utolsó sorban pedig ízekkel. Hiszen a hús sem attól finom, amilyen, hanem attól, ahogy elkészítjük, és amit mellé kínálunk. Pácokkal, fűszerekkel tesszük ízletessé, de erre nincs szükség a friss és éltető alapanyagok esetében.
A korábbiakkal ellentétben most nem landol étel a kukában, mindenre van alternatívám, és semmi sem romlik meg túl korán. Nem költök többet az ételekre, de több mindent hozok haza. Igaz, ehhez azért kell némi előrelátás és tudatosság, de a vegán étrend alapvetően olcsó alapanyagokra épít: idényzöldségekre, gyümölcsökre, gabonákra és hüvelyesekre.
Egyenesen felszabadító, hogy az új életemben nincsenek régi, elavult főzési szabályok. Minden mindennel összepasszol, nem kell a hagyományos formákat követnem: rántott hús sült krumplival, pörkölt nokedlivel, rántás a levesbe, habarás a főzelékbe – ez számomra már rég a múlt. Most vöröslencséből készítek mennyei és sokoldalúan tálalható ragut, vagy az ezredik változatban dobom össze a kihagyhatatlan és megunhatatlan smoothiemat. Olvass még a témában
