A hirtelen jött veszteségbe a teljes családunk belerokkant
Én magam szó szerint, fizikálisan is megsínylettem a gyászt. Mire párat pislogtam, a sürgősségin találtam magam, megműtöttek és két hónapot kénytelen voltam vízszintesen tölteni, amit még csaknem fél évig tartó rehabilitáció követett.
Most, hogy lassan közelít a búcsú évfordulója, egyre erősebben törnek rám (ránk) az emlékek – bár az igazság az, hogy egyetlen nap sem múlik el úgy, hogy ne járna a fejünkben és a szívünkben az a bizonyos égető, fájdalmasan mardosó hiány.
Ugyanakkor az idő múlásával valami megváltozott bennünk. Még mindig erősen érezzük a „kutya-energia” hiányát a házban, de továbbra is örömmel és szeretettel tudunk megsimogatni más kutyákat. Korábban azt hittem, biztosan belepusztulok majd, ha meglátok egy ugyanolyan fajtájú kutyát, mint a miénk volt, de nem így történt. Nincs bennem irigység. Olvass még a témában
„10 évig kerestem, és három országgal arrébb megtaláltam az anyámat” – Örökbefogadottak mesélnek róla, hogyan találták meg a rokonaikat
Ez az egy dolog különösen fontos neked a szerelemben a csillagjegyed szerint
Az évszakváltás és a kapcsolataink: miért indulnak be pont ilyenkor a szakítások
Ezt hozza 2026. október 18. a numerológia szerint: egyensúly és kapcsolatok
Sokat beszélgettünk, sírtunk együtt és a gyászfolyamatunk során felismertük, hogy még a rá megszólalásig hasonlító fajtársak is teljesen mások. Belőle nincs és nem is lehet több a világon, és ezt a megismételhetetlenséget valahogy sikerült tudomásul vennünk, bár gyanítom, elfogadni sosem fogjuk igazán.
Talán éppen ezért már rengeteg kifogásunk van arra, miért ne legyen újra kutyánk. Azt mondogatjuk magunknak, hogy úgysem tudnánk ugyanúgy szeretni, hogy csak pótlék lenne, vagy, hogy a jelenlegi életritmusunk mellett most egyszerűen nem alkalmas az időpont.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
