A félelem utat engedett a legszebb közös éveknek
Az idő múlt, felnőttem, és egy komoly kapcsolatban találtam magam, ahol idővel felmerült az igény egy négylábúra – igaz, ez az igény nem belőlem, hanem a páromból fakadt. Egyfajta „gyerekpróbának” tekintettük ezt a lépést.
Úgy gondoltuk, ha egy kutyával elbírunk, akkor lassan jöhet majd a baba is.
Sokáig ellenálltam, rettegtem a múltbéli fájdalom megismétlődésétől, de a páromnak, aki később „nemcsak” a férjem lett, hanem a lányom apukája is, még sosem volt kutyája, így végül engedtem a vágyának.
Ma már tudom, milyen hihetetlenül jól tettem, hogy félreraktam a félelmeimet. Ha visszagondolok azokra az évekre, amikor hármasban, majd később négyesben utaztunk, vagy azokra a pillanatokra, amikor a kislányunk és a kutyánk egymással versenyezve, szabadon futottak előttünk az erdőben, életem legszebb, legtisztább emlékei elevenednek meg. Olvass még a témában
Az ismerkedés 5 fázisa – szomorú, de a legtöbb pár nem jut tovább a másodiknál
2 egyszerű légzőgyakorlat, ami tényleg működik – nem kell hozzá meditációs gurunak lenned
Nem csak a sütőtökös programoké az ősz: egy különleges kirándulóhely, amit érdemes felírnod az őszi bakancslistádra
Te is érzed ezt a belső lassulást? Idén ősszel még határozottabb rajzolom a saját határaimat
Felnőttként, sokkal érettebb és tudatosabb szeretettel neveltük őt, és sosem gondoltam volna, hogy lehetséges ilyen szintű, szinte telepatikus szimbiózisban élni egy állattal. Biztos vagyok benne, hogy ennyire mély lélek-összekapcsolódás csak egyszer adatik meg az életben, és az is csak a szerencsés kiváltságosoknak jár.
Sajnos azonban, mindazok ellenére, hogy végtelenül körültekintően választottuk ki őt, maximálisan figyeltünk az egészségére, és megkapott mindent, amit fizikálisan, lelkileg és anyagilag csak megadhattunk neki, túl korán kellett búcsúznunk egymástól.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
