Nem emlékszem túl sok mindenre a középiskolából, de arra igen, amikor informatika órán először láttunk vicces videókat az interneten. Még a tanterem is élesen kirajzolódik előttem: ahogy egyik géptől a másikig sétáltunk, hogy együtt nevessünk a bénázó cicákon és az elbaltázott felújítási projekteken. Akkor még volt súlya a tartalomnak. Kevés jutott el hozzánk, és ami eljutott, az nem volt tökéletesre csiszolva, nem lett optimalizálva és nem akart mindenáron hatni ránk.
Ma már ez nem csak az én életemben tartozik a múlthoz: az azóta felnövő generációknak fogalma sincs, milyen volt akkoriban az internet. Mi ugyan beleszülettünk a digitális korba, természetes közegünk lett, mégis egyre erősebben érzem, hogy nem csupán a bolti árak, hanem az ingerek terén is inflációval küzdünk. Mindenből túl sok van, minden túl gyorsan elérhető, túl könnyen megszerezhető. A gond pedig éppen ezzel van: ha minden vicces, szép vagy éppen tökéletes, akkor valójában semmi sem az, a különlegesség egyszerűen eltűnik. Nekem pedig annál hamarabb siklik tovább a pillantásom, minél hibátlanabbnak tűnik egy tartalom.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
