Használom – ezért veszem észre
Nem szeretnék álszent lenni: én is használom az AI-t. Segít újrafogalmazni egy mondatot, amikor már összefolynak a betűk a szemeim előtt, segít eligazodni egy külföldi város metróhálózatában, vagy összerakni egy nyaralás útitervét.
Hasznosnak tartom, mert időt spórol, és az időről már rég megtanultam, hogy az egyik legnagyobb ajándékunk.
Pont ezért veszem észre azt is, amikor mindenhonnan rám ömlik a generált tartalom. Felismerem a szófordulatokat, a mondatok ritmusát, a gondolkodás ívét, a sablonos megoldásokat, a hangulatjelek „túl pontos” helyét. Követek olyan tartalomgyártókat, akiknek a tudását őszintén tisztelem, mégis egyre gyakrabban érzem azt, hogy a posztjaik mögött már nincs ott az a plusz, ami miatt anno feliratkoztam rájuk. Nem az zavar, hogy ők is időt spórolnak maguknak, hanem az, hogy a posztjaikból szép lassan eltűnik a szakértői jelenlét, az egyéni gondolat, mert csak az számít, hogy „ma is legyen bejegyzés”. És amikor ebben az állapotban a kezembe került egy könyv, amit nagyon vártam, és már az első oldalaknál éreztem, hogy a fogalmazásba aktívan besegített az AI, akkor végleg átbillent bennem valami.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
