A valódi kapcsolódás művészete
Napjainkban a tökéletesség hajszolása és az állandó online jelenlét alapkövetelmény lett, közben viszont elképesztően vágyunk azokra a valódi, filtermentes kapcsolódásokra, amik a 90-es éveket jellemezték. Akkoriban a közösség nem egy opció volt a sok közül, hanem a mindennapi élet lélegzete. Nem Messenger-üzenetben dobtuk át, hogy „merre?”, hanem egyszerűen felcsengettünk a kaputelefonon, vagy lekiabáltunk az erkélyről.
A szomszédok tényleg ismerték egymást, a családok többször ültek közösen az asztalhoz egy tál gőzölgő vacsora mellett, és a baráti találkozókhoz nem kellett naptárt egyeztetni hetekkel előre – elég volt megbeszélni a „szokott helyet” délután ötre.
Bár a nosztalgia hajlamos megszépíteni a múltat, és elfeledtetni velünk a rendszerváltás utáni évek bizonytalanságait, a végeláthatatlan hivatali sorban állásokat vagy a bürokráciát, azt nem veheti el tőlünk, hogy abban a korszakban még hittünk egymásban. Hiányzik az a fajta biztonságérzet, amit az adott, hogy tudtuk: ha baj van, nem egy elszemélytelenedett, individualista világban kell megvívnunk a harcainkat, hanem ott a lépcsőház, az utca és a barátok megtartó ereje. Olvass még a témában
Van egy barátnőm, akinek nem kedvelem a párját – és ebből nem csinálok titkot
„Hónapokig nem jöttem rá, mi az a zaj hajnal 3-kor” – Szomszédok, akik mintha a pokolból költöztek volna mellénk
Ezt hozza 2026. október 5. a numerológia szerint: elmélyülés és önreflexió
Ezt hozza 2026. október 2. a numerológia szerint: rend és megbízhatóság
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
