Amikor még a pillanat volt az úr
Nosztalgikusan, és időnként fájó szívvel gondolok vissza arra az időre, amikor a technológia még értünk volt, és nem fordítva. Emlékszem, mekkora rituálé volt elmenni a videótékába, érezni a műanyag tokok jellegzetes illatát, és hosszan böngészni a kazetták között, hátha nem vitték még el a legújabb vígjátékot.
Izgatottan vártuk, hogy végre a kezünkbe foghassuk a legújabb Garfieldot vagy a BRAVO magazint, aminek a közepén lévő posztert aztán gondosan, celluxszal ragasztottuk ki a falra. Akkoriban minden sokkal kézzelfoghatóbb volt: ceruzával tekertük vissza a meglazult szalagot a kazettában, és súlya volt a dolgoknak, nem csak egy koppintásnyira léteztek tőlünk a felhőben.
Manapság, amikor az e-mailjeinket már sorban állás közben vagy a buszmegállóban várakozva is olvassuk, szinte hihetetlen belegondolni, hogy nem is olyan régen a könyvtárig kellett menni az internetért és bőven elég volt, ha hetente egyszer megnéztük a bejövő postát. Olvass még a témában
„Vasárnap reggel 7-kor a telefonban üvöltött velem” – Elviselhetetlen főnökök
Ezekkel az apró mindennapi lépésekkel te is rengeteg áramot spórolhatsz
„A születésnapomon derült ki, hogy az egész család hazudott nekem” – Titkok, amelyek évekig rejtve maradtak
Túlmegy a határon vagy szükséges szabályozás? A diákok megjelenését akarja szabályozni az iskolánk
Ez a lassúság valahogy mégis nyugalmat adott: volt időnk megérkezni, várakozni és jelen lenni, anélkül, hogy percenként értesítések zökkentettek volna ki minket a jelenből.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
