Ideális úti cél azok számára, akik Európához aránylag közel szeretnének a hamisítatlan arab világba belekóstolni. Kétség nem fér hozzá, hogy manapság Marokkóra is erőteljesen hat a turizmus, de a déli részeken még nem kell számolni a zavaró forgataggal.
Kaotikus szociális rendszer
Marokkó Afrika északnyugati csücskét foglalja el, nem csupán a Csendes-óceánnal, hanem a Földközi-tengerrel is határos.
Legnagyobb települése a filmből már mindenki számára ismert Casablanca, de fővárosa az északi területekhez közel fekvő Rabat.
Az ország népessége 33 millióra tehető, de nagyon nehéz pontos adatot mondani, ugyanis a szociális rendszer meglehetősen kaotikus. Hivatalos nyelv az arab, de a lakosság túlnyomó többsége berber, így sokan beszélnek helyi nyelvjárásokat.
Lenyűgöző tájak! Íme, Afrika 7 legélhetőbb városa
Turistaként leginkább franciául és spanyolul tudjuk megértetni magunkat, a németet egyáltalán nem, az angolt pedig csak a turistákra specializálódott közegben van esélyünk használni.
A teljes lakosság muzulmán hitű, ezt az utazás során mindenkinek figyelembe kell vennie.
Nyár és tél egy országban
Marokkó jelentős részét az Atlasz-hegység hálózza be, ám ebből az óceán melletti térségben gyakorlatilag semmit sem észlelünk.
A kontinens belseje felé haladva változik a helyzet, olyannyira, hogy a magasabb területeken egész nyugodtan hógolyózhatunk is.
Amennyiben a déli vidéket célozzuk meg, ugyancsak hamisítatlan élményekben lehet részünk, hiszen a Nyugat-Szaharát jó pár évtizede az országhoz csatolták. Bár a területen állandó a katonai és rendőri jelenlét, a turistákat szíves örömest átengedik az ellenőrzéseken.
A lakosság mindösszesen 10%-a él a sivatagban, így a nyugalom érzete ezen a vidéken sokkal jelentősebb.
Az ország hivatalos államformája alkotmányos, demokratikus és szociális monarchia, mindennek a feje pedig az aktuális uralkodó.
Melyik városokat érdemes megnézni?
Marokkó legészakibb nagyvárosa Tanger, amit Spanyolország déli városával, Tarifával közvetlen kompjárat köt össze.
Az országba történő belépéshez útlevélre van szükségünk, de aki úgy szeretné meglátogatni Afrikát, hogy Európában marad, az nem vágyakozik lehetetlenre.
Marokkóban két spanyol terület is akad, Ceuta és Melilla egyaránt autonómiát élvez, és az uniónak köszönhetően szabad összeköttetést jelent a két kontinens között. Marokkó főbb városai végig a parton, vagy annak közelében helyezkednek el.
Ennek részben a kereskedelem, a kedvező éghajlat az oka, részben pedig az, hogy ország belső területein még manapság is sok nomád, félnomád körülményeket preferáló ember él.
Kihagyhatatlan látnivalókat kínál Rabat, Casablanca, Agadir, a parttól távolodva pedig Marrakech, Fez, Meknes és Ouarzazate.
Felemelő élmény, de nem mindenkinek
A marokkói körutazás csak annak lesz felemelő élmény, aki meglehetősen nyitott az arab kultúrára.
Mivel ez az átlagos európai felfogástól igen messze áll, nem mindenki tudja felhőtlenül érezni magát egy bazár, vagy egy oázis kellős közepén.
Aki azonban kedveli az őrült forgatagot, nemegyszer a tömeget, a jövés-menést, a kissé tukmáló mentalitást, annak felejthetetlen lehetőségeket kínál az ország.
Amennyiben szeretnénk biztosra menni az élményeket és a testi épséget illetően, ildomosabb inkább szervezett utakon részt vennünk. Így garantáltan nem maradunk le egy fontosabb látnivalóról, élményről, kóstolnivalóról sem.
Tisztaságot, rendet, fegyelmet legfeljebb a szállodákban várjunk, de a foglalásnál ne felejtsük el, az ottani három csillag egészen mást jelent, mint itthon.
Vigyázz a taxikkal!
Az autóval történő közlekedés még a legrátermettebb sofőrök idegzetét és türelmét is próbára teheti. Számolhatunk az akár nyolcsávos, jelzés nélküli körforgalommal, de azzal is, hogy mindig annak van elsőbbsége, aki előbb odaér.
A taxik messze nem egy utast szállítanak, akár heten is ülhetnek a leharcolt Mercedesekben, a sofőr annyi (számunkra is idegen) utast vesz fel, amennyit csak tud.
Az utak kevés kivételtől eltekintve jó minőségűek, bár autópályán csak az ország közepéig, Agadirig haladhatunk. Az ellenőrzés ritka, de traffipaxra Marokkóban is számíthatunk.
A légi forgalmat a Royal Air Maroc bonyolítja, amin utazva már meg is kaphatjuk az első kultúrsokkot: nincs értelme fix helyet foglalni, senki nem a jegyén jelölt ülésén fog ülni.
Mennyei ételek, de itt is van mire vigyázni
Sokan tartanak az arab országokban készült ételektől – nem teljesen alaptalanul.
Mivel megszoktuk az itthoni előírásokat, zavarba ejthet minket, ha a boltokban nem mindig találunk lejárati időt a termékeken, vagy, hogy az utcákon mindennemű hűtés nélkül válogathatunk a frissen levágott kecskék és birkák között.
Csaknem kivédhetetlen egy kis gyomorrontás (csapvizet semmiképpen se igyunk), de ha felszerelkeztünk némi fertőtlenítő hatású pálinkával, akkor semmiképpen se hagyjuk ki a helyi gasztronómiát.
Bár kuszkuszt már itthon is vásárolhatunk, az ottani ízekkel nem lehet összehasonlítani, ha azt tagineban készítik el húsok és zöldségek társaságában.
Vendégségben egyébként mindig csak jobb kézzel vegyünk az ételből, és a tányér hozzánk legközelebb eső feléről válogassunk.
Mit ne hagyjunk ki?
A tagineban készült ételek mellett Marrokkóban gyakorlatilag minden az asztalra kerülhet, amit a sokszor szűkös anyagi keretek megengednek. Míg a nyugati országokra jellemző a pazarlás, addig a szegényebb területeken semmi sem mehet kárba.
Kiváló példa erre, hogy isteni fogásnak számít a hatalmas kondérokban főzött birkafej, vagy éppen a szegényes lében úszkáló főtt csiga.
Marrakeshben semmiképpen se hagyjuk ki a piacon kapható, világhírű narancslevet és az egész országban népszerű mentateát, ami bár meglehetősen cukros, kiválóan hűt.
Számítsunk az erőteljes fűszerezésre, mert bár a magyar felfogás szerint mi is túlzóan ízesítünk, Marokkóban kilószámra lapátolhatjuk az asztalokra kitett fűszereket, amikből akár negyven típus is kerülhet egyetlenegy fogásba.
Ezekre nagyon figyeljünk!
Tartsuk tiszteletben, hogy a muzulmánok nem isznak alkoholt, társaságukban inkább mellőzük az italozást (sok helyen nem is lehet alkoholt rendelni). Kerüljük a kihívó viseletet, de nem kell csador alá rejtenünk bájainkat.
El kell fogadni, hogy nőként nem mehetünk be bizonyos helyekre (pl. mecsetekbe), csupán kívülről szemlélődhetünk.
A turistaközpontokban sok a kéregető, őket néhány dirhammal elküldhetjük, de ne álljunk neki pénzt osztani, ha túl sokan rohannak meg minket.
Ellenőrizetlen helyeken, parkokban lehetőleg sose sétáljunk, de főleg este mellőzük az ilyen helyeket.
Mivel sok területen nagy a szegénység, érdemes ügyelni az értékeinkre, lehetőleg ne tartsuk egy helyen a pénzünket, papírjainkat.
Amit még ne hagyjunk ki
Ha már eljutottunk Marokkóba, törekedjünk rá, hogy meglátogathassuk a sivatagi területeket, azok ugyanis páratlan látványt és utánozhatatlan élményeket tartogatnak.
Bátran vegyünk rész túrákon, keressünk fel oázisokat, és még véletlenül se maradjunk este a sátrunkban, feltétlenül nézzük meg a csodás égboltot a fényszennyezéstől távol eső tájakon.
Az ország középső területein komplett argánfa telepeket, rajtuk vígan legelésző kecskéket láthatunk, helyben pedig nem csupán szépségápolásra, hanem főzésre is frissen sajtolt olajakat vásárolhatunk.
Ezek nyilvánvalóan sokkal hatásosabbak és olcsóbbak, mint az itthon kapható, olajjal csupán dúsított termékek. Ha van rá módunk, próbáljuk ki a tevegelést, és a biztonságos strandokon ússzunk egyet az óceánban.
