Túl későn szakítottam időt a pihenésre
Az indulás előtti időszak is csak még stresszesebbé vált: az arra az időszakra eső munka „ledolgozása”, az utazás logisztikája, a bűntudat, hogy nem vagyok elérhető, vagy épp az aggódás, hogy ha most kilépek a mókuskerékből, minden összeomlik.
És igen, ott volt az utazás. Néha valóban gyönyörű helyekre mentem. De sokszor kellett két-három nap, mire egyáltalán elkezdtem érezni, hogy hol vagyok. Még ott volt a vállamban a feszültség, a mellkasomban a szorítás.
Mire végre kicsit megnyugodtam, már jött is a visszaút. És én, ahogy a bőröndöt bepakoltam, újra ugyanabba a stresszes, túlpörgött világba tértem vissza, csak kicsivel kevésbé üres energiatartállyal. Olvass még a témában
Kívül csillogás, belül csalás: ráláthattam a nagy influenszer-illúzióra
10 észbontó fejtörő, amin a barátaid is csak pislogni fognak
Elegünk lesz valaha az AI-hazugságokból? Vagy már soha nem lesz zavaró, hogy nincs a tartalom mögött emberi jelenlét?
Rövidesen újra kitörhet: ezekre figyelj, ha meglátogatnád ősszel Európa egyik legaktívabb vulkánját
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
