Bár klisészerűnek tűnik a mondat, hogy „utálom a munkámat”, sajnos kutatások tömkelege bizonyítja, hogy az emberek egyre elégedetlenebbek az állásukkal. Ennek többnyire nem egy gonosz főnök az oka, hanem külső és belső tényezők egész hada. Összeszedtük azokat a gondolatokat és érzéseket, amelyek hozzájárulnak a hétköznapi taposómalom megkeserítéséhez.
Nem vagy rá büszke
Az Amerikai Egyesült Államokra sokan úgy tekintenek a távolból, mint az álmok országára. Ehhez képest míg 2012-ben az ott élők 83%-a „nagyon büszke” volt a munkájára, idén ez az arány 64%-ra csökkent.
Hazai adat nem áll ugyan rendelkezésre, de feltehető, hogy nálunk még ennél is sokkal rosszabb a helyzet. Te úgy tudsz javítani a saját hozzáállásodon, hogy tudatosan megkeresed a hivatásod legszebb részét, s igyekszel arra összpontosítani.
Nem akarod továbbadni
A régi idők társadalmaiban természetes volt, hogy a gyerekek továbbvitték a szüleik foglalkozását. A mai csemetéknek szerencsére ennél sokkal tágabb választási lehetőségük van.
De gondolj bele: ha a lelked mélyén nem szeretnéd, hogy a (leendő) porontyod ugyanazzal foglalkozzon, amivel te, akkor voltaképpen valamilyen negatív érzést társítasz a munkádhoz – méghozzá nem is keveset!
Hiányérzet
Elvagy a munkahelyeden, megélsz a fizetésedből, de… valami egyszerűen nem klappol. Ne hibáztasd magad, ez az érzés természetes, amennyiben a hivatásod hiányérzetet hagy benned.
Ha nem lehetsz elég hatékony, elég kreatív, elég pörgős, elég harmonikus – vagy akármilyen jelzőt is keresel –, akkor boldog és elégedett sem leszel. Persze, nagyon ritka, hogy valaki megélje a teljességet a karrierjében, ám semmi értelme az egésznek, ha a mércét ennél sokkal alacsonyabbra teszed.
Zéró elkötelezettség
Az elkötelezettség az az érzés, amikor nem azért végzed el a munkahelyi feladatokat, mert a főnököd megkért, hanem mert saját magaddal szemben támasztott, belső követelményként éled meg az ottani kihívásokat.
Nem kell, hogy sokmillió forintos döntéseket hozz, vagy extra felelősséget vállalj magadra. Csak tudd, milyen munkafolyamat váltja ki belőled ezt a kellemes bizsergést! Ha ez megvan, sokkal kevesebb stresszben lesz részed, mint valaha.
Túl sok munka
Nem is olyan régen még odavoltál a munkádért, de amióta a fél céget kirúgták, és több ember munkáját végzed, felmentő seregként várod a pénteket? Vagy már azt sem, mert a hétvégét is melóval kell töltened?
Az állandó túlhajszoltságnak rövid- és hosszú távon is szörnyű következményei lehetnek a karrieredre és az egészségedre, tehát ha a cégednél még nem látszik a fény az alagút végén, nézz szét: hátha máshol jobban megbecsülnek!
Utálsz túlórázni
Túlórázni alapvetően senki sem szeret, de óriási kérdés, hogy ki hogyan él meg, amikor mégis kell. A „meg kell csinálnom, tehát minél hatékonyabban és minél hamarabb túl leszek rajta” hozzáállás a legszerencsésebb, ám sajnos olyanok is vannak, akik hosszasan keseregnek, mielőtt és miközben elvégzik az extra teendőket.
Ha utóbbiak közé tartozol, jusson eszedbe: magaddal szúrsz ki, hiszen a zsörtölődéssel töltött idő is az irodában múlik el.
Félsz a változástól
Az emberi természet alapvetően az állandóságot kedveli, s annak megőrzése érdekében olykor még durva dolgokat is képes eltűrni. Ha inkább viseled el a mostani rossz munkakörülményeket, mint hogy végigcsinálj egy álláskeresési és beilleszkedési procedúrát, csakis saját magadat okolhatod a jelenlegi elégedetlenségedért.
Olyan világot élünk, ahol tényleg minden kapu nyitva állhat előttünk – de merni kell kilépni az egyiken, és belépni a másikon. Ha tanácstalan vagy, hogy milyen irányban lenne érdemes keresgélned, és fogalmad sincs, mennyit érsz a munkaerőpiacon, bátran keress fel egy szaktanácsadót, aki eligazít a karrierépítés labirintusában!
