Egy szakítást, egy kapcsolat végét sosem könnyű lezárni magunkban. Nehéz feldolgozni azt a folyamatot, amikor terveztünk egy jövőt egy másik emberrel, akinek testileg és lelkileg is megnyíltunk, de ő már többé nem lesz része életünknek. Ilyenkor úgy érezzük, mintha a purgatórium legalján lennénk és nincs felfelé vezető út.
„Egyszer fent, egyszer lent”. A nehéz napok megélése
Bárhogy is ér véget a kapcsolat, pokoli napok, hetek, hónapok következhetnek. Elhidegült kapcsolat esetén, amely már hónapok, vagy már évek óta nem jó, talán könnyebb továbblépni és a folyamatok ideje lerövidül. De amikor a szakítás ténye hidegzuhanyként ér minket, még szerelmesnek érezzük magunkat, nagyon nehéz egyik pillanatról a másikra feldolgozni.
Hirtelen egyedül érzi magát az ember, nem tudja mihez kezdjen, nem érti miért történt, ami történt. Úgy érezzük, hogy egyedül maradtunk a világban – annak ellenére, hogy a barátaink, családunk mellettünk áll. Viszont akármilyen nehéz is, nem baj, hogy ezt érzed, mert ez az első lépés a „lelki gyógyulás” rögös útján.
Az egyedüllét alatt megvizsgálhatod magadat, a kapcsolatodat, milyen is volt valójában, milyen hibákat követtetek el, miket engedtél meg, amiket utólag talán nem szabadott volna.
Szépen, lassan felszínre törnek az érzések, gondolatok. Hagyd, hogy ezek elárasszanak, mert csak így tudnak feldolgozásra kerülni! Sokszor hibáztatjuk és ostorozzuk magunkat, de sose feledjük, hogy egy kapcsolat mindig két emberen múlik. Adj időt magadnak, hisz ez nem egy pár hetes „kúra”, ami után hirtelen minden jó lesz.
Számomra az vált be, hogy leírtam a gondolataimat egy üres papírra, negatív és pozitív érzéseimet a másik iránt, majd végül elégettem.