Nemet mondani nem önzés, hanem szeretetteljes határhúzás
Amikor először mondtam nemet egy pluszfeladatra, szinte remegett a gyomrom. Hogy mit fognak gondolni rólam? Hogy megbántok valakit? Hogy már nem számítok? De aztán valami furcsa történt: megkönnyebbültem.
Elkezdtem újra több időt szánni magamra, és energikusabb lettem. Először kis dolgokkal kezdtem – nem mentem el egy programra, amihez nem volt kedvem. Eldöntöttem, hogy bizonyos e-mailek még várhatnak. Aztán később már nyugodtabban mondtam ki: most nem fér bele. Megtanultam, hogy amikor ezt őszintén, szeretettel mondjuk, az emberek többsége megérti. Aki nem, az talán nem is valódi társ ebben a belső változásban.
