Túlélés vagy jelenlét – mi a célunk valójában?
Sokáig „túléltem” a napokat. Kipipáltam a listákat, elvégeztem a feladatokat, megszerveztem mindent – kívülről rend volt, belül viszont állandó feszültség. Alvásproblémák, ingerlékenység, fáradtság, tompaság. Úgy éreztem, senkinek sem adom már a legjobb énemet, csak egy fáradt, kedvtelen verziómat.
Az egész persze nem csak rólam szólt, hanem azokról is, akikért mindezt csináltam. Mert ha én nem vagyok jól, senkinek sem tudok igazán adni. Nem figyelek oda úgy, nem hallgatok igazán, nem ölelek ugyanúgy. Az igazi jelenlét nem a fizikai ottlét, hanem a lelki és érzelmi kapcsolódás, és ez nem megy, ha közben belül szétesem.
