A kisgyerekek imádnak játszani, na de van valami, ami még ennél is jobban érdekli őket: a tévé, a mesék, és a szülők mobiltelefonja. Azt sokan tudják, hogy nem szabad hagyni, hogy sok időt töltsenek a képernyő előtt, na de azzal vajon tisztában vagy, hogy miért nem?
Hiszen elsőre nem tűnik olyan nagy problémának, ha egy kisgyerek gyakran nézi a kedvenc meséit. Azonban szakértők azt javasolják, hogy 18 hónapos kor előtt jobb, ha szinte egyáltalán nem engedünk ennek a szokásnak, és a telefonunkat sem adjuk oda nekik.
Ennek ellenére statisztikák szerint az egyévesek 92%-a viszonylag sok tévét néz. A mobil használatát, telefonos játékokat is engedik néha a szülők. Sokan úgy vélik, nincs ezekben az okos készülékekben semmi rossz, hiszen a gyerekek még amúgy is olyan kicsik, hogy nem igazán értik a funkciójukat.
Azonban amikor mesét néznek, és a sok színes képet, alakokat figyelik, valójában az agyuk még nem elég fejlett ahhoz, hogy értelmet adjon a látottaknak. Valamikor 18 hónapos kor környékén következik be az a változás, amitől megértik, hogy a tévében látott dolgok a valóságot próbálják szimbolizálni.
A negatív hatások
Addig viszont több káros hatása van ennek, mint pozitív. Szakértők szerint 18 hónapos kor előtt a sok tévé negatív irányba befolyásolja a gyerekek nyelvi fejlődését, olvasási készségét, és rövid távú memóriáját. Sőt, alvási nehézségeket is okozhat! A probléma nem magából a műsorból származik, hanem abból, hogy amíg tévéznek, más dolgokat nem csinálnak.
A kisgyerekeknek viszont fiatal korban nagyon fontos a sok-sok valódi interakció, a szülőkkel való kommunikálás, és az, hogy az ő mozdulataikból tanuljanak – ne pedig a tévében látottakból. Szakértők szerint többet tanul egy kisgyerek abból, hogy a játékait szétdobálja a szobában, majd összeszedi, mint ha nézné a tévét. Arról nem is beszélve, hogy később, 7 éves kora körül nehezére eshet egyetlen dologra hosszú ideig figyelni.
Amikor kisebb korban sok tévét néz egy gyerek, megszokja, hogy az köti le a figyelmét, ami mindig izgalmas, folyamatosan változik, színes és hangos. Nincs semmi, ami arra „kényszerítené”, hogy egyhangúbb, unalmasabb dolgokkal is foglalkozzon. Ha viszont ilyen fiatal korban csak ezzel találkozik, az később, iskolakezdés után mutatkozik meg leginkább a koncentrációs készségeiben.