Az Elbocsátó szép üzenetet szokás a világirodalom egyik legkegyetlenebb szakítós versének tartani, de születtek már a műfajban olyan levelek is, amelyek valószínűleg szintén okoztak némi szívfájdalmat a címzettnek.
2/3 Marlon Brando Solange Podellhez írt levele
Solange Podell francia kabarétáncos és színész volt, aki az 1947-es Vágy villamosa című Broadway-előadás után találkozott Marlon Brandóval a színfalak mögött. (A darabban Brando játszotta Stanley Kowalskit, a szerepet az 1951-es filmadaptációban is ő vitte vászonra). Viszonyba kezdtek, amelynek Brando valamikor az 1940-es évek végén egy ceruzával írt (és néhány helyesírási hibát tartalmazó) levélben vetett véget:
„Azért írom ezt a levelet, hogy ne tartson teljesen faragatlannak, hogy elmagyarázzam, hogy szeszélyes, röpködő, lobbanékony természetem miatt nem kívánom megalázni és lealacsonyítani az érzelmeit azzal, hogy csak a kedvemre való körülményekben találkozunk. Kérem, fogadja nyitott szívvel ezt a levelet, mivel ez a levél őszinteséggel íródott. Sajnálom, hogy nem tudtam jobban próbálkozni, hogy kevésbé legyek önelégült és egy kicsit kompatibilisebb. A megérzéseim hibátlanok voltak, de az érzelmeim sajnos labilisak. Szeretettel, tisztelettel és megbecsüléssel fogok emlékezni Önre. Amikor Franciaországban találkozunk (talán októberben), bízom benne, hogy a viselkedésem egy kicsivel felnőttebb lesz.”
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!