Az elmúlt években egyre nagyobb figyelem övezte nem csak a gyereknevelés témáját, de azt is, hogy a szülővé válás hogyan alakítja át az anyukák és apukák életét. És most nem csak a napi rutinra és a kapcsolat változásaira gondolunk, hanem arra is, amit szabad szemmel nem lehet látni!
Szakértők már egy ideje vizsgálják, hogyan változtatja meg egy gyermek (majd utána a testvérek) születése a szülők életét, legyen az munka, hobbi vagy párkapcsolat. Azonban abban valószínűleg mindenki egyetért, hogy ami a legjobban átalakul az életben, az bizony az idő, amit arra fordíthatunk, amire muszáj, és amire szeretnénk. Kicsit olyan, mintha sosem lenne belőle elég, igaz?
Akinek nincs még tapasztalata egy újszülött ellátásában, hajlamos azt mondani az anyukáknak, hogy „de jó neked, te csak babázol és pihensz”. Az az igazság, hogy ez egy óriási tévhit, amit valószínűleg minden szülő megerősíthet.
Onnantól kezdve, hogy van egy gyermeked, a fürdőben egyedül töltött idő leredukálódik, akárcsak az alvással, tévézéssel, kirándulással töltött órák száma. Sokan úgy vélik, hogy ez a szakasz minden csodájával együtt az egyik legunalmasabb, legmonotonabb is. Egy kisbaba születésével a napok hosszabbak, de az évek rövidebbek lesznek.
Mindent másképp érzékelsz
A fenti mondattal biztosan sokan egyetértenek majd: amikor születik egy babád, a napok kifejezetten hosszúnak érződnek. A sokadik etetés és pelenkázás közben pedig rendkívül lassan telik az idő. Majd hipp-hopp azon kapod magad, hogy eltelt egy év, két év. Te csak értetlenül nézed, hova rohantak a hónapok, amikor nemrég még csak úgy vánszorogtak az órák. Szakértők ezt nevezik klasszikus időparadoxonnak.
Az, hogy miként érzékeled az idő múlását, nagyban függ az adott pillanattól.
Például minden nap ebéd és vacsora között van az a pár óra, amíg a gyermekeddel lementek a játszótérre, hazamentek, fürdötök, előkészíted a vacsorát, majd jön a lefekvés ideje. Nap mint nap szinte teljesen ugyanaz a program, elég kevés újdonság történik, szóval az a 24 óra kifejezetten hosszúnak érződik.
De amikor később visszaemlékszel rá, valójában ezekből a délutánokból nem sokra fogsz emlékezni, épp ezért úgy tűnhet, mintha az egész csak néhány pillanat lett volna. A részletek elhomályosulnak, ergo az évek kifejezetten gyorsnak érződnek.
Amikor valaki először vállal babát, egy újszülöttnél aztán búcsút is inthet egy darabig az idő kontinuitásának. Az ő esetükben az éjszakák és nappalok összeolvadnak, a repetitív feladatok pedig megsokasodnak, amire rájön még a kimerültség. Már ott is tartasz, hogy azt sem tudnád megmondani, három nappal ezelőtt mit csináltál.
Nem csoda, hogy aztán meglepve tapasztalod, hogy fél éves lett a babád, és te szinte észre sem vetted; miközben azok az éjszakázások örökkévalónak tűntek. Ezen a szakaszon minden anyuka és apuka keresztülmegy, és bár ez csak kis vigasz, jó tudni, hogy valójában ez teljesen normális, és nem is tart örökké.
Onnantól kezdve, hogy picivel több időd jut magadra, és több időtök jut a közös, valódi programokra (amelyek továbblépnek a fél kilométeres körzetben tett sétákon és nagyszülői látogatásokon), az idő érzékelése is lelassul egy kicsit. Bár mindig azt érezzük, hogy „túl gyorsan felnőnek”, egy kicsit jobban is meg tudjuk élni ezeket a pillanatokat. Csak az kell, hogy újdonságok is beleférjenek a rutinotokba!