Platón szerint soha nem lehet az alkotót, illetve az alkotást hibáztatni azért, ahogyan a befogadók értelmezik a gondolataikat. A történelem során azonban sokan gondolták úgy, hogy egyes könyveknek már az elolvasása is bajt hozhat, éppen ezért betiltották őket. De melyik volt az első könyv, amit valaha betiltottak?
Ahogyan az történelmi kérdésekkel gyakran előfordul, több lehetséges válasz is van. Az egyik lehetséges válasz sokak szerint – nem meglepő módon – a puritánokhoz köthető.
1637-ben egy Thomas Morton nevű férfi kiadott egy könyvet Új angol Kánaán címmel. Ez a könyv a konzervatív puritán élet kíméletlen vádja volt, amellyel Morton 1624-ben, Massachusetts-be költözése után találkozott.
Morton a környék megrögzött és zárkózott kultúrájához képest hedonista volt, aki szeretett társaságba járni és – mondjuk úgy – bulizni, legalábbis amennyire bulizni lehetett egy olyan korban, ahol a májusfa körül táncolni kockázatosnak számított. Az amerikai őslakosokkal is barátságos volt, amit a puritánok nem szerettek. Végül kiközösítették a környékről, és később pert indított a kényszerű áttelepítése miatt.
A közösség szemében Morton közvetlen fenyegetést jelentett az életmódjukra. Könyvét a puritán erkölcs elleni totális támadásnak tekintették, ezért betiltották azt – és gyakorlatilag Mortont is. Nem engedték vissza Massachusettsbe, és 1643-ban bekövetkezett haláláig persona non grata maradt.
Egy másik könyv, amit ugyanebben az időben célkeresztbe vettek a puritánok, John Eliot The Christian Commonwealth című politikai elméleti műve volt az 1640-es években, és William Pynchon egy másik puritánellenes írása, a The Meritorious Price of Our Redemption (Megváltásunk érdemi ára) az 1650-es években szintén tiltólistára került.
Időszámításunk előtt is volt példa a betiltott könyvekre
A betiltott könyvekre még ennél is régebbre visszamenőleg találhatunk megdöbbentőbb példákat, bár a definíciót ebben az esetben sajnos ki kellene terjeszteni a szerzők kivégzésére is.
Kr. e. 259 és Kr. e. 210 között Csin Si Huang kínai császár 460 konfuciánus tudóst végeztetett ki úgy, hogy élve eltemette őket – nehezen megtámadható érvelése szerint a szerzőket könnyebb megakadályozni abban, hogy egyáltalán írjanak valamit, ha már halottak.
Kr. e. 35-ben Caligula római császár – aki bizonyára erős erkölcsű ember volt, ha valaha is volt ilyen – nem javasolta az embereknek Homérosz Odüsszeiájának elolvasását, mert az ízelítőt adhatott nekik abból, mit jelent szabadnak lenni.
A cenzúra veszélyei
A modern időkben, a hatvanas és hetvenes években elterjedtebb, a határokat feszegető hozzáállás segített valamelyest visszaszorítani a könyveket betiltó mozgalmakat. A gondolat pedig, hogy könyveket betiltani egyszerűen nevetségesen ostoba dolog, az 1980-as években élénkült fel. Ekkor az Amerikai Könyvkereskedők Szövetségének BookExpo America szakkiállításán a könyvkereskedők úgy döntöttek, hogy látványosságot csinálnak a gyakorlatból.
A szervezők több mint 500, könyvtárak, iskolák és közösségek által betiltott könyvet zártak egy nagy ketrecbe, és a kiállítás padlóján hagyták. Az Amerikai Könyvtári Szövetséggel és a Főiskolai Boltok Nemzeti Szövetségével együtt az ABA segített bevezetni a betiltott könyvek hetét, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen veszélyes, ha megtiltjuk a szabad és kritikus gondolkodást. Bár ez a gyakorlatot természetesen nem szüntette meg, segített rávilágítani a cenzúra veszélyeire.