Életmód / Család

7 típusú anya-lánya kapcsolat létezik: vajon ti melyikbe tartoztok?

Érdekes megfigyelni, hogy anya és lánya között hányféle kapcsolat létezhet. Szinte biztos, hogy egészen máshogy lehet jellemezni a te és anyukád viszonyát, majd megint másképp azt, amilyen a saját lányoddal vagy. De ugyanez megfigyelhető a barátaid körében is. Szakértők úgy vélik, hétféle kapcsolat alakulhat ki anya és lánya között, és most te is megtudhatod, vajon rátok melyik igaz!

Testvéri viszony

Egy ilyen felállásban nem is igazán anya-lánya viszonyt érezhetsz, hanem azt, mintha egyenlő felek lennétek, és inkább hasonlítotok egy testvérpárra.

Ennek előnye és hátránya is van. Előnye, hogy lazább a kapcsolatotok, több mindent is megbeszéltek egymással, de ugyanakkor sokszor versengés alakul ki a két fél között.

Megesik, hogy a gyermek azt érzi, kénytelen felvenni a szülő szerepét, és ő válik a felelősségteljesebb, gondoskodóbb személlyé, szemben az anyukájával, akire így neki kell vigyáznia.

Így hat ez a gyermekre: azok a lányok, akik ilyen felállásban nőnek fel, sokkal felelősségteljesebbé válnak, és gyakran lesz belőlük vezető alkat. Nagyra tartják az emberek közötti kapcsolatokat, ugyanakkor viszont gyakran érezhetik azt, hogy nem szeretik, vagy érzelmileg elhanyagolják őket.

 

Legjobb barátok

Ez már egy sokkal szerencsésebb felállás, hiszen ilyenkor nem testvéries a viszony, hanem olyan, mintha két jó barát beszélgetne egymással, miközben megvan az egészséges szintkülönbség.

Ez a kapcsolat a bizalmon alapszik, és a gyermek tudja, hogy az édesanyjának bármit elmondhat, veszekedés és ítélkezés nélkül.

Sorozatok tekintetében jó példa egy ilyen felállásra a Szívek szállodája, ahol Rory és Lorelei egymás barátai is voltak. Ilyenkor a gyerek szívesen beszél a szerelmi életéből, éppen aktuális kihívásokról, és sosem érzi magát egyedül.

Így hat ez a gyermekre: szuper hír, hogy ennek rengeteg előnye van. Az ilyen lányok felnőttként nem félnek szembenézni a kihívásokkal, és mernek kockáztatni, mert tudják, hogy mindig van mögöttük egy erős támogatói bázis. Könnyebben bíznak meg másokban, és az elutasítástól sem félnek.

 

Az idegenek

Ha nem szívesen osztod meg anyukáddal életed történéseit, és nem is neki meséled el először, ha klassz dolog történt veled, valószínűleg gyerekkorodban ti is ezt a kategóriát testesítettétek meg. Egy ilyen esetben az anya és lánya nem igazán ismerik egymást, hiába élnek egy fedél alatt. A problémákat többnyire barátokkal, más emberekkel beszélik meg, ezért sajnos sok esetben nagyon rideg a viszony, és csak a kötelező köröket futják le: “mi történt az iskolában?”, “hányas lett a dolgozatod?”, és ehhez hasonlók.

Olvastad már?  A karmád és a szerelmi életed - Ezért hallgass a lelked hangjára

Így hat ez a gyermekre: sajnos rengeteg negatív hatása van annak, ha az anya és lánya közötti kapcsolat ennyire rideg. A legtöbben felnőttként nagyobb eséllyel tapasztalják meg a depressziót, szorongást, és valószínűleg az önbizalmuk is alacsonyabb lesz. A párkapcsolataikra is kihat ez a viszony, hiszen általában nehezebben tudnak megnyílni a párjuknak, és állandóan szerelmi problémákkal küzdenek. Ugyanakkor egy ilyen lány a későbbiekben nagyon függetlenné és talpraesetté válik, mert kénytelen fiatalon megtanulni, hogyan oldja meg egyedül a gondjait.

 

Az egyirányú

Ez a felállás több szempontból is hasonlít az előzőre, de az a különbség, hogy ez általában egyoldalú, és az egyik fél nárcisztikus személyiségvonásaira utal. Vagy az anya, vagy a lánygyermek kizárólag csak saját magára gondol, és arra, hogy vajon mit gondolnak róla mások, ahelyett, hogy a szülő-gyerek kapcsolatra helyezné a hangsúlyt. A külvilág felé próbálja tökéletesnek mutatni a viszonyukat, nem ritka, hogy közös fotókat posztol a közösségi oldalakra, de valójában messze nincs jó viszonyuk,  alig tudnak egymásról valamit. Lehet, hogy az egyik fél igyekszik köteléket teremteni, érdeklődő és figyelmes, de a másik egyáltalán nem próbálkozik.

Így hat ez a gyermekre: ha az édesanya a nárcisztikus fél, akkor a gyermek folyamatosan érzelmi visszacsatolásra vágyik, és az anyukája elismerését, törődését próbálja kivívni magának. Ugyanez alakul ki a többi kapcsolatában is, hiszen ha nem tudja biztosan, hogy a barátai, párja szeretik őt, folyamatosan kételkedni fog ebben. Viszont nagyon hűséges, érzelmes és empatikus jellem kialakulásához vezet. Ha a lánygyermek a nárcisztikus fél, és a szülő nem tudja a viselkedését formálni, sajnos az esetek többségében egy önző és empátiától mentes jellem alakul ki nála felnőtt korára.

 

Az elutasító

Egy ilyen kapcsolatot leginkább úgy lehet jellemezni, hogy az anyuka az, aki elutasító a lányával szemben, méghozzá olyan módon, hogy a teljesítményét sosem értékeli, ritkán dicséri meg, és nem mutatja ki büszkeségét.

Az édesanyát nehéz lenyűgözni, folyton többet és többet vár el a gyerekétől, általában két okból kifolyólag: vagy azért, mert így akarja még jobban motiválni őt, vagy azért, mert egyáltalán nem érdeklik ezek a dolgok.

Így hat ez a gyermekre: ha egy kislányt ilyen módon nevel fel az anyukája, ő felnőttként állandó kételyekkel küzd majd, és folyton úgy érzi, hogy nem elég jó abban, amit csinál. Nem érzi magát méltónak mások figyelmére, elismerésére, és ez komoly önbizalomhiányt is okozhat. Ráadásul folyamatosan vágyik a szeretetre és a kötődésre, ezért a kapcsolataiban is túlságosan ragaszkodóvá válik.

Olvastad már?  Ebben az 5 dologban már teljesen más a szerelem 30 felett

 

A pomponlány

Ilyenkor az édesanya olyan, mint egy egyszemélyes pomponlány-csapat, aki folyton ott áll a lánya mögött. Ő rendkívül büszke a gyermekére, nagyon támogatja őt, és életének minden egyes részletébe betekintést szeretne kapni. Sok esetben a határokat nem ismeri, vagy nem hajlandó elismerni, és túlzásba is viszi a szeretetének kimutatását.

Egyszerre nagyon támogató és követelő, mert legtöbbször azt akarja a gyermekének, amit ő nem tudott megtenni, és úgy érzi, jobban tudja, mi a jó a lányának, mint maga a lány.

Így hat ez a gyermekre: ha egy gyerek hozzászokik ahhoz, hogy az édesanyja mindent megcsinál és eldönt helyette, felnőttként teljesen elveszítheti az énképét, és folyamatosan szüksége lesz másokra, hiszen a függetlenséget, az önálló akaratot egyáltalán nem ismerte meg. Ezért aztán döntéseket sem tud egyedül meghozni, és mindenben mások véleményére támaszkodik.

 

A tekintélyelvű

Egy tekintélyelvű kapcsolatban az édesanya szereti kezében tartani az irányítást, és gyermeke életének minden részletére ki is terjeszti ezt. Azt gondolja, ha ő nincs ott, hogy meghozza a döntéseket, vagy elmondja neki, mit csináljon, a lánya elkallódna, ezért általában nem is ad neki lehetőséget arra, hogy néha saját kezébe vegye az életét. Mindeközben pedig nagyok az elvárásai, és ezt azzal indokolja, hogy később még a gyermeke hálás lesz ezért a szigorúságért. Cserébe viszont ő ilyenkor, hogy kitörjön az édesanyja szigorú kezei közül,lázadó magatartást vesz fel, amit vagy fel is vállal az anyja előtt, vagy titokban csinálja.

Így hat ez a gyermekre: egy ilyen édesanya gyermeke általában rendkívül kritikussá válik önmagával szemben, és folyamatosan önbizalomhiánnyal küzd. A véleményét ritkán meri kimondani, mert ahhoz szokott, hogy úgysem veszik figyelembe, de épp emiatt alakulhat ki nála komolyabb depresszió. Az egyetlen pozitívum, hogy az ilyen lányok felnőttként nagyon felelősségtudatosak lesznek, és a párkapcsolataikban is elkötelezetté válnak.