Az egyirányú
Ez a felállás több szempontból is hasonlít az előzőre, de az a különbség, hogy ez általában egyoldalú, és az egyik fél nárcisztikus személyiségvonásaira utal. Vagy az anya, vagy a lánygyermek kizárólag csak saját magára gondol, és arra, hogy vajon mit gondolnak róla mások, ahelyett, hogy a szülő-gyerek kapcsolatra helyezné a hangsúlyt. A külvilág felé próbálja tökéletesnek mutatni a viszonyukat, nem ritka, hogy közös fotókat posztol a közösségi oldalakra, de valójában messze nincs jó viszonyuk, alig tudnak egymásról valamit. Lehet, hogy az egyik fél igyekszik köteléket teremteni, érdeklődő és figyelmes, de a másik egyáltalán nem próbálkozik.
Így hat ez a gyermekre: ha az édesanya a nárcisztikus fél, akkor a gyermek folyamatosan érzelmi visszacsatolásra vágyik, és az anyukája elismerését, törődését próbálja kivívni magának. Ugyanez alakul ki a többi kapcsolatában is, hiszen ha nem tudja biztosan, hogy a barátai, párja szeretik őt, folyamatosan kételkedni fog ebben. Viszont nagyon hűséges, érzelmes és empatikus jellem kialakulásához vezet. Ha a lánygyermek a nárcisztikus fél, és a szülő nem tudja a viselkedését formálni, sajnos az esetek többségében egy önző és empátiától mentes jellem alakul ki nála felnőtt korára.
Így hat ez a gyermekre: ha az édesanya a nárcisztikus fél, akkor a gyermek folyamatosan érzelmi visszacsatolásra vágyik, és az anyukája elismerését, törődését próbálja kivívni magának. Ugyanez alakul ki a többi kapcsolatában is, hiszen ha nem tudja biztosan, hogy a barátai, párja szeretik őt, folyamatosan kételkedni fog ebben. Viszont nagyon hűséges, érzelmes és empatikus jellem kialakulásához vezet. Ha a lánygyermek a nárcisztikus fél, és a szülő nem tudja a viselkedését formálni, sajnos az esetek többségében egy önző és empátiától mentes jellem alakul ki nála felnőtt korára.
Az elutasító
Egy ilyen kapcsolatot leginkább úgy lehet jellemezni, hogy az anyuka az, aki elutasító a lányával szemben, méghozzá olyan módon, hogy a teljesítményét sosem értékeli, ritkán dicséri meg, és nem mutatja ki büszkeségét. Az édesanyát nehéz lenyűgözni, folyton többet és többet vár el a gyerekétől, általában két okból kifolyólag: vagy azért, mert így akarja még jobban motiválni őt, vagy azért, mert egyáltalán nem érdeklik ezek a dolgok.
Így hat ez a gyermekre: ha egy kislányt ilyen módon nevel fel az anyukája, ő felnőttként állandó kételyekkel küzd majd, és folyton úgy érzi, hogy nem elég jó abban, amit csinál. Nem érzi magát méltónak mások figyelmére, elismerésére, és ez komoly önbizalomhiányt is okozhat. Ráadásul folyamatosan vágyik a szeretetre és a kötődésre, ezért a kapcsolataiban is túlságosan ragaszkodóvá válik.
Így hat ez a gyermekre: ha egy kislányt ilyen módon nevel fel az anyukája, ő felnőttként állandó kételyekkel küzd majd, és folyton úgy érzi, hogy nem elég jó abban, amit csinál. Nem érzi magát méltónak mások figyelmére, elismerésére, és ez komoly önbizalomhiányt is okozhat. Ráadásul folyamatosan vágyik a szeretetre és a kötődésre, ezért a kapcsolataiban is túlságosan ragaszkodóvá válik.
Olvass még a témában
A pomponlány
Ilyenkor az édesanya olyan, mint egy egyszemélyes pomponlány-csapat, aki folyton ott áll a lánya mögött. Ő rendkívül büszke a gyermekére, nagyon támogatja őt, és életének minden egyes részletébe betekintést szeretne kapni. Sok esetben a határokat nem ismeri, vagy nem hajlandó elismerni, és túlzásba is viszi a szeretetének kimutatását. Egyszerre nagyon támogató és követelő, mert legtöbbször azt akarja a gyermekének, amit ő nem tudott megtenni, és úgy érzi, jobban tudja, mi a jó a lányának, mint maga a lány.
Így hat ez a gyermekre: ha egy gyerek hozzászokik ahhoz, hogy az édesanyja mindent megcsinál és eldönt helyette, felnőttként teljesen elveszítheti az énképét, és folyamatosan szüksége lesz másokra, hiszen a függetlenséget, az önálló akaratot egyáltalán nem ismerte meg. Ezért aztán döntéseket sem tud egyedül meghozni, és mindenben mások véleményére támaszkodik.
Így hat ez a gyermekre: ha egy gyerek hozzászokik ahhoz, hogy az édesanyja mindent megcsinál és eldönt helyette, felnőttként teljesen elveszítheti az énképét, és folyamatosan szüksége lesz másokra, hiszen a függetlenséget, az önálló akaratot egyáltalán nem ismerte meg. Ezért aztán döntéseket sem tud egyedül meghozni, és mindenben mások véleményére támaszkodik.
A cikk folytatódik, lapozz!
