Felkészülés
A kismamadepresszió nagyon sok frissen anyává vált nőt érint, ezért nem árt, ha akkor is felkészülünk rá, ha egyébként egészen más fából faragtak bennünket.
A legjobb, ha készítünk a fejünkben egy forgatókönyvet, hogy a ránk törő depresszió esetén hogyan fogunk viselkedni, kihez fordulunk segítségért, támogatásért.
Tudatosítás
Ha nem zárjuk ki eleve ennek a lehetőségét, akkor a depresszió jelentkezésekor egyből tudni fogjuk, hogy mi is történik velünk. Vagyis tudjuk, hogy nincs velünk semmi egyedi probléma, csak a kismamadepresszió az, amitől szenvedünk.
A megfelelő tudatosítás és felismerés sokat segíthet abban, hogy minél gyorsabban és a lehető legkisebb negatívumokkal jöjjünk ki belőle.
Sorstársak
A jelenséget azért nevezik kismamadepressziónak, mert a szülés utáni időszakban (leggyakrabban az első hetekben, de sokszor akár hónapokkal később is) jelentkezhet. Nagyon sok nőt érint és sokan próbálják kendőzni, hogy ők is találkoztak a problémával.
Ezért bátran hozzuk szóba a kismama társainknak, mivel lehet, hogy őket nálunk is rosszabbul érint, és akár még segíthetünk is nekik, de egymáson szinte biztosan.
Információ
Gyűjtsük be a leghasznosabb információkat: olvassuk az internetet, de persze fenntartásokkal, nehogy éppen az ellenkezőjét érjük el és a sok egymásnak ellentmondó információ még jobban elbizonytalanítson bennünket.
Olvassuk el más tapasztalatait és bátran kérdezzük meg azokat a nőket is, akik nemrég szültek. Valószínűleg örömmel fognak segítő tanácsot adni nekünk.
Őszinteség
Legyünk őszinték magunkhoz és a környezetünkhöz is. Ha kisebb-nagyobb hangulatingadozásaink, esetleg dühkitöréseink vannak, akkor ne szégyelljük legalább utólag bevallani, hogy túlzásba vittük a dolgot.
Tanuljunk meg nyíltan kommunikálni és vállaljuk fel, hogy zavartabbak vagyunk a kicsi érkezése, a sok ránk kerülő felelősség és nem utolsó sorban a kevés alvás miatt.
Biológia
A kismamadepresszió egy biológiai és kémiai folyamat eredménye. A szervezetben a terhességgel és a szülés során felhalmozódott boldogsághormon, vagyis az endorfin szintje a szülés után elkezd csökkenni, ami radikális hatással lehet ránk.
Szervezetünk, főleg agyunk erre a változásra reagál a változó kedélyállapottal, kiegyensúlyozatlansággal, túlérzékenységgel és a pesszimizmussal.
Programok
Próbáljunk meg rendszeres programokat csinálni magunknak, ahova akár a gyereket is vihetjük, de mi is társaságban vagyunk. Ez a szülés utáni néhány hónap elteltével lehet egy baba-mama jóga, vagy babaúszás, esetleg játszóház-látogatás is.
Ha újszülött korban tapasztjuk a depressziót, akkor egyszerűen csak hívjunk vendégeket magunkhoz. Biztosan üdítően hat majd, mikor annyi kedves ember foglalkozik velünk.
Reális gondolkodás
Nagyon fontos, hogy a helyzetet tanuljuk meg reálisan megítélni. Nem helyes, ha túlértékeljük, vagyis ha azt hitetjük el magunkkal, hogy minden nagyon nehéz és nagyon negatív, ami körülöttünk van, de ugyanígy káros az is, ha alulértékeljük a kismamadepressziót.
Próbáljuk a helyén kezelni a dolgot, vagyis lássunk reálisan: ez egy múló jelenség, ami bár megnehezíti a napjainkat, végül mégis mi fogunk nyertesen kikerülni belőle.
Kérjünk időt!
A gyerek megszületésével egy kismamának azzal is szembe kell néznie, hogy már nem várandós, vagyis már nem adják át a helyet, vagy nem mosolyognak úgy az utcán, mint az előző hónapokban.
Nyugodtan kérjünk ezért párunktól időt, akár rendszeresen is, amit ránk szán, velünk foglalkozik, hogy helyrebillenjen egyensúlyunk. Amire igazán szükségünk van ilyenkor, az nem más, mint egy kis idő és egy kis figyelem. Nyugodtan kérjük ki magunknak!
Pozitívumok
A legfontosabb természetesen itt is a pozitív szemlélet. Lehetséges, hogy sokan próbálnak nyomást gyakorolni ránk, legyen az orvos, védőnő, rokon vagy anyós. A lényeg attól még az, hogy nekünk született gyerekünk, akit mi táplálunk, mi gondoskodunk róla.
Rokona van száz, édesanyja azonban mindenkinek csak egy van: legyünk büszkék arra, hogy a mi gyerekünknek mi vagyunk ez és bízzunk magunkban.
Önbizalom
A kismamadepresszió nem a gyengeség jele és semmiképpen sem egy visszafordíthatatlan lelki folyamat kezdete. Hinnünk kell benne, hogy el fog múlni és bíznunk kell magunkban, hogy rövidesen túljutunk rajta.
Egy egészen új, ismeretlen életvitel kezdetén pedig semmiképp sem szabad csodálkozni azon, ha vannak kisebb-nagyobb megingások a kedélyállapotunkban.