Mindenki ismeri azt a hangzatos mondatot, hogy nem számít a kor, a magasság, a családi háttér, a lényeg, hogy egy pár jól kijöjjön egymással. Az emberek nagy része akkor mondja ezt, amikor barátja, barátnője kerül krízishelyzetbe. Ám, ha magáról van szó, azonnal ugyanezen paraméterek alapján azonnal elutasítja a kapcsolatot…
A hit a legfontosabb
Ha nem hiszel abban, hogy sikerülhet, nem is fog. Két ember között az egyezéseket kell keresni, mert ez a jó alap, nem a különbözőség. Természetesen nem baj, ha azzal is tisztában vagyunk.
Hinni kell tudni, bízni kell nem csak magunkban, hanem jelöltünkben is. Ez érzelmi stabilitást ad, sőt, a különbségek leküzdése, annak útja, amit közösen járunk be, még meg is erősíti a kapcsolatot. Így jobban meg fogjuk becsülni, ahogyan a másikat is, és magunkat is.
A türelem
Talán a szerelmes filmek hatására, de egyre gyakoribb az, hogy azt várjuk: egy szempillantás alatt olyan szikra lobbanjon, ami a fél világot megvilágítja. A helyzet az, hogy a tartós kapcsolatok nagyobb része nem így kezdődik, hanem folyamatosan. Ma már szinte csak az azonnali kémiára hagyatkozunk.
Ez viszont (nagy szerencse híján) éppen csak egy egyéjszakás kalandra, vagy esetleg pár hónapos kapcsolatra elég – ez utóbbi pedig csalódás, ami feldolgozás híján, némi dühvel dúsítva csak rontja további esélyeinket a társkeresésben.
A szokványos kifogások
Az, hogyha túl sok az elvárásunk, idealizált képünk van jövendőbeli társunkkal kapcsolatban, azt jelenti, hogy mi nem vagyunk elég érettek egy tartós kapcsolathoz, nem azt, hogy nem született meg a nekünk teremtett személy.
Gyakorlatilag automatikusan kifogást gyártunk, hogy ki mért nem alkalmas arra, hogy figyelmet szenteljünk neki. A kifogások között szerepel a magasság, kor, alkat, gyermek, végzettség.
Temetetlen múlt
Természetesen nem lehet – és nem is szabad – a múltat figyelmen kívül hagyni. Sem sajátunkat, sem a ,,célszemélyét”. A múlt egyetlen egy esetben fontos: ha nincs lezárva, vagy fizikailag, vagy érzelmileg. A múlt hibái akkor vannak lezárva, ha tanult az illető a hibákból – ami nem dühöt, haragot, bosszúvágyat jelent.
Az igazság az, hogy a harag jobban összeköt két embert, mint a szeretet, mert a szeretet a személyes kontaktus alkalmával ápolható leginkább, míg a haragot az ember szívesebben dédelgeti, növeszti. Érdemes ilyenkor elgondolkozni, hogy valójában kire vagyunk haragosak – mivel az ember a legnehezebben saját magának bocsájt meg.
Kényszerítő tényezők
Sokan azért sürgetik – csikarják ki – a kapcsolat komolyabbra fordulását, mert félnek az egyedülléttől, saját maguknak nem tudják megteremteni a biztonságot, vagy épp a már jó ideje tartó érzelmi biztonság hiánya okoz komoly mentális problémákat. Kényszerítő tényező lehet még a családi elvárás, a biológiai óra.
Nincs kényszerítő tényező, és ha a szerint cselekszel, döntesz, ami neked a legjobb, megnyugvást, boldog életet okoz, nem ami a világ szerint elfogadott. A kapcsolat komolyra fordulását kicsikarni botorság, mert a hazugságtól nem a kapcsolat lesz stabil, hanem rákényszerítjük a másikat arra, hogy túlozzon, füllentsen, hazudjon.
A szerencse
Sokan úgy gondolják, hogy a szerencsének köszönhetik társukat, vagy épp szerencsétlenség sújtja őket, ezért magányosak. Ez nem így van. Ha valaki a múltat lezárva, előítéletek nélkül, kiegyensúlyozottan kezd bele a társkeresésbe, sokkal nagyobb az esélye, hogy ,,szerencsés” lesz, mivel a boldog, kiegyensúlyozott emberekre mindenki felfigyel. Tehát, nem csupán a szerencsén, vagy szerencsétlenségen múlik a sorsod.
A társkeresés – ahogy a tartós kapcsolat, házasság is – azon múlik, hogy milyen viszonyban vagy a múlttal, mennyire – próbálod – szeretni jelened, és magad. Nem lehetetlen feladat, de ha kell, tudni kell külső segítséget kérni.
