Testbeszédünk számos dolgot elárul rólunk más emberek számára. Leggyakrabban nem is tudatosan fogják jeleinket, hanem egyszerűen csak bizonyos gondolatokat és érzéseket ébreszt másokban, ha különféle pózokat veszünk fel, vagy épp sűrűn gesztikulálunk. Ez alapján ítélkezünk, ami meghatározza, hogy egy állásinterjún kit veszünk fel, vagy egy randiról milyen benyomásokkal távozunk. Azonban nonverbális jeleinkkel nem csak másokra, hanem saját magunkra is hatást gyakorlunk!
Azt már tudjuk, hogy a gondolataink, érzéseink hatással vannak a testünkben zajló biológiai folyamatokra. A folyamatos stresszelés krónikus betegségek kialakulásához vezethet, a rendszerességgel végzett relaxációval pedig képesek vagyunk a tünetek csökkentésére, vagy akár a gyógyulás elősegítésére is. De hogy ez visszafelé is igaz lenne, és a testünkkel is befolyásolni tudjuk az elménket?
Amy Cuddy, amerikai szociálpszichológus egy TED konferencián beszélt arról, hogy miként lehet testbeszédünket a hasznunkra fordítani. A hatalmi pozíciót és a gyengeséget, kishitűséget is megjelenítjük testünkkel. A domináns, büszke viselkedésnél kinyílunk: széttárjuk karjainkat és felszegjük állunkat; ugyanígy, ha gyengének érezzük magunkat, bezárkózunk: minél kisebbre összehúzzuk magunkat, összekulcsoljuk kezeinket-lábainkat. Ha az életben a kettő találkozik, kiegészítik egymást: ha valaki hatalmaskodóan viselkedik velünk, általában összehúzzuk magunkat. De ez függ a nemtől is – mondja a szociálpszichológus -, a nők hajlamosabbak a gyengeség jeleit sugározni, mint a férfiak.
Hogyan tudjuk tehát nonverbális eszközeinkkel irányítani azt, hogy miként tekintünk magunkra? Amikor erősnek érzed magad, úgy is viselkedsz. De ha csak tetteted, hogy erős vagy, egy idő után annak is fogod érezni magad! A szerepbeli változások befolyásolják az elménket, így ha csak egészen rövid időre is felveszel egy hatalmi pózt (például felteszed az asztalra a lábad, vagy csípőre tett kézzel állsz), máris megváltozik a hozzáállásod. Ugyanez érvényes a gyengeségi pozícióra, ha összezárod a karjaid, vagy megvakarod a nyakad, az negatívan befolyásolja a gondolataid és érzéseid.
Amy Cuddy kísérletet végzett, amelyben arra kérte az embereket, hogy 2 percig vegyenek fel bizonyos hatalmi, illetve gyengeségi pózokat. A kísérlet elején és végén is megvizsgálta az alanyok hormonszintjét, melynek keretében két hormont nézett: a tesztoszteront, ami az úgynevezett dominanciahormon, és a kortizolt, amely stresszhormonként ismert.
Azoknál, akik hatalmi pózokban voltak, 20%-kal nőtt a tesztoszteron szint, míg a kortizol 25%-kal csökkent. A gyengeségi testhelyzetet felvevőknél ezzel szemben 10%-kal csökkent a tesztoszteron, és 15%-kal nőtt a kortizol szint. És ezt mindösszesen 2 perc tettetés következtében!
Összességében tehát, akik hatalmi pozícióban érzik magukat, magas tesztoszteron szinttel bírnak, dominánsabb a viselkedésük, és ehhez alacsony kortizol szint társul, vagyis jobban reagálnak a stresszre, könnyedebben kezelik azt. Amy Cuddy azt tanácsolja, hogy gyakoroljuk ezeket a hatalmi pózokat, tettessünk, és előbb-utóbb érzéseink is hozzá fognak igazodni testbeszédünkhöz. Már ezek az apró trükkök is nagy változásokat eredményezhetnek hosszútávon.
A határozottan fellépő embereket pozitívabban ítéljük meg, egy állásinterjún is inkább azt a jelöltet választják, aki magabiztosságot sugároz, nem pedig azt, aki magát miniatűrre csomagolva ül le a székre és leszegett fejjel motyogja a válaszokat. Ha Te is épp interjúkra jársz, vagy vizsgák előtt állsz, a döntő percek előtt vedd fel a hatalmi pózok egyikét, és hitesd el magaddal is, hogy erős vagy! Be fog válni!