Az egyedül töltött idő nem feltétlenül egyenlő a magánnyal
Az utóbbi időben azonban lassan megváltozott bennem valami. Rájöttem, hogy nem maga az egyedüllét bántott – hanem az, hogy nem tudtam tudatosan megélni.
Amikor elkezdtem az egyedül töltött időt énidőként felfogni, hirtelen átértékelődött minden. Nem azt figyeltem, hogy ki hiányzik mellőlem, hanem azt, hogy mire vágyom én.
A csend többé nem volt fenyegető; inkább felszabadító lett.
Apró rituálék, amik átírják a hideg napokat
Számomra a tél akkor vált igazán a barátommá, amikor felfedeztem, mennyi öröm rejlik a saját tempómban: Olvass még a témában
„Anya halála óta, azaz tíz éve nem beszélünk” – Miért távolodnak el a testvérek a szülők halála után?
Mersz igazán sebezhető lenni? Teszteld, hogyan viszonyulsz az érzelmi nyitottsághoz!
Sötét triád személyiségteszt: Benned melyik tulajdonság van meg?
„A fiúk már csak ilyenek…” – fiús anyaként látom, hol rontjuk el a gyerekek nevelését, aminek később mindenki issza a levét
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
