Az egyedül töltött idő nem feltétlenül egyenlő a magánnyal
Az utóbbi időben azonban lassan megváltozott bennem valami. Rájöttem, hogy nem maga az egyedüllét bántott – hanem az, hogy nem tudtam tudatosan megélni.
Amikor elkezdtem az egyedül töltött időt énidőként felfogni, hirtelen átértékelődött minden. Nem azt figyeltem, hogy ki hiányzik mellőlem, hanem azt, hogy mire vágyom én.
A csend többé nem volt fenyegető; inkább felszabadító lett.
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
Beállítom





