Az egyedül töltött idő nem feltétlenül egyenlő a magánnyal
Az utóbbi időben azonban lassan megváltozott bennem valami. Rájöttem, hogy nem maga az egyedüllét bántott – hanem az, hogy nem tudtam tudatosan megélni.
Amikor elkezdtem az egyedül töltött időt énidőként felfogni, hirtelen átértékelődött minden. Nem azt figyeltem, hogy ki hiányzik mellőlem, hanem azt, hogy mire vágyom én.
A csend többé nem volt fenyegető; inkább felszabadító lett.
Apró rituálék, amik átírják a hideg napokat
Számomra a tél akkor vált igazán a barátommá, amikor felfedeztem, mennyi öröm rejlik a saját tempómban: Olvass még a témában
Az anyai jelenlétem új ritmusa: meg kell barátkoznom vele, hogy én lettem a legirritálóbb tényező a lányom szemében
A nyári reggeli rutinom, amivel mindig közelebb érzem a délutáni pihenést
Ezért lehet étvágytalanságunk a nehéz élethelyzetekben
Stratégiai regenerálódás – Így tölthetsz fel tudatosan pihenéssel 90 másodperc alatt
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.





