Az egyedül töltött idő nem feltétlenül egyenlő a magánnyal
Az utóbbi időben azonban lassan megváltozott bennem valami. Rájöttem, hogy nem maga az egyedüllét bántott – hanem az, hogy nem tudtam tudatosan megélni.
Amikor elkezdtem az egyedül töltött időt énidőként felfogni, hirtelen átértékelődött minden. Nem azt figyeltem, hogy ki hiányzik mellőlem, hanem azt, hogy mire vágyom én.
A csend többé nem volt fenyegető; inkább felszabadító lett.
Olvass még a témában
Ebből a listából megtudhatod, hogy több mindent csinálsz-e jól, mint gondolnád
5 dolog, amit soha ne a gyerek előtt beszélj meg és 5 dolog, amit – meglepő módon – igen
A japánok soha nem késnek és nem halmoznak. 5+1 dolog, amit érdemes átvenni tőlük
Ha új év, akkor új tervek: ezért kerekedj felül a negatív hozzáállásodon
