„Jajj Marcika, nem szabaaad! Bocsi, tipikus kisfiú…” – mondja nekem széles mosollyal az arcán egy anyuka a játszótéren, miután a gyereke kicsavarta a lányom kezéből a játékát és elszaladt vele. A kislányom a kezét dörzsölve hüppög, a kisfiú pedig már árkon-bokron túl jár: a játékot már rég kiejtette a kezéből és el is felejtette, anyuka az, aki leporolva, szabadkozva adja a kezembe éppen.
A gyerek semmit nem hallott a „leszidásból” – már ha a „nem szabaaad” egyáltalán annak nevezhető – és borítékolható, hogy tíz perc múlva egy másik kisgyerek játékát fogja elvenni, következmények nélkül. De hát úgy látszik nincs mit tenni: Marcika egy „tipikus kisfiú.”
Más élmény
Emlékszem, már kislányként is mennyire dühített az a kettős mérce, amivel a szüleink, nagyszüleink – és az egész rokonság – kezelt minket az öcsémmel. Ha én estem le a fáról vagy horzsoltam le a térdem, akkor megkaptam, hogy miért nem vigyáztam, lehetett volna több eszem és különben is, mit kerestem én a fán vagy minek szaladgáltam. Olvass még a témában
„Amikor hullarészegen jelent meg az esküvőmön, azt mondtam: ennyi volt” – Családtagok, akikkel jobb volt megszakítani a kapcsolatot
A legjobb üzleti döntésem az volt, amikor nemet mondtam egy visszatérő vendégnek
6 hangulatos őszi hobbi, ami segít legyőzni az évszakváltás okozta rosszkedvet
Önmagad vagy, vagy azt mutatod, amit mások elvárnak? Teszteld, mennyire vagy hiteles!
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
