A víz felett a tajvani Teknőssziget népszerű és idilli turistaparadicsom. De a tudósokat az nyűgözi le igazán, ami a víz felszíne alatt van.
A Teknőssziget Tajvan két aktív vulkánjának egyike, körülbelül 7000 éves. Ez szigetek között egészen fiatalnak számít. Népszerű turistalátványosság, amely teknős alakú sziluettjéről, fotogén szikláiról, katonai alagútjairól és delfinkereső túráiról híres.
De van egy halványabb vízfolt a sziget keleti oldalán, ahol a teknős feje felfelé billen a tengerből, ami egyformán izgalomba hozta a tudósokat és az Instára posztolókat.
Gyönyörű, de veszélyes
A Tejúttengernek becézett terület egyszerre szép és veszélyes. A csábító árnyalat vonzza a fotósokat, de a felszín alatt a víz forró és savas. A pH-értéke pedig az egyik legalacsonyabb a világ óceánjaiban természetesen előfordulók közül – amit a tudósok még nem értenek teljesen. Több tucat hidrotermikus szellőzőnyílás, például kis kémények, úgynevezett fumarolok, pöttyözik itt az óceán fenekét, és kiszívják a mérgező gázokat és nehézfémeket.
A Teknőssziget szellőzőnyílásai olyanok, mint egy természetes laboratórium, mert nemcsak közel vannak a parthoz, hanem sekély vízben is állnak. Sokuk kevesebb, mint 14 méterrel a felszín alatt található, így a tengerkutatók számára hozzáférhetővé válnak.
„A víz alatti táj úgy néz ki, mintha egy másik világból származna”
– magyarázta Dr. Mario Lebrato, aki több tucat merülést végzett itt a Kieli Egyetem Geotudományi Intézete által vezetett 10 éves vizsgálat (2009-2018) részeként.
„A vízben nehézfémek vannak, savas, és többnyire sok buborékot látsz sok zajjal keverve… és állandóak hőmérséklet-változások.” A szellőzőnyílásokon keresztül csaknem 100 Celsius-fokra hevített víz áramlik ki, de gyorsan lehűl, amikor keveredik a környező tengervízzel. „Ez elég megterhelő, különösen azért, mert a fumarolok zaja fülsiketítő lehet” – tette hozzá a kutató. – „Legtöbbször veszélyben érzi magát az ember.”
Úgy gondolják, hogy ez az ellenséges környezet hasonló azokhoz a körülményekhez, amelyek akkor álltak fent, amikor az élet először megjelent a Földön; és a Tejút-tengerben túlélő állatok tanulmányozása taníthat nekünk valamit a legkorábbi, 3,5 milliárd évvel ezelőtti életformákról.
„Nem feltétlenül találunk semmit, ami megmagyarázná az élet eredetét, de az valószínű, hogy az élet az első néhány millió év során ilyen szélsőséges körülmények között létezett, valószínűleg egy olyan helyen, mint amilyen a mostani Teknős-sziget” – magyarázta Lebrato. Hozzátette, kutatóként azt érdemes figyelniük, milyen fajok képesek itt életben maradni, hogyan képesek erre, és mennyire alacsony a diverzitás.
De mi él itt a tenger alatt?
Közvetlenül a szellőzők mellett nem sok minden. Dr. Yiming Wang szerint, aki a táplálékhálózatok szakértőjeként csatlakozott a tanulmányhoz, csak egy nagyon speciális rák, a Xenograpsus testudinatus (a szellőzőrák egy bizonyos fajtája) képes túlélni. „Nem található más metazoa (többsejtű állat) élet az aktív szellőzőnyílások közvetlen közelében a kénfolyadék csóvák toxicitása miatt” – magyarázta.
Ezek a rákok azonban úgy fejlődtek ki, hogy túléljenek, szemben az olyan állatokkal, mint a zooplankton és a halak, amelyek, ha szerencsétlenül a szellőzőnyílások közelébe sodródnak, elpusztulnak – táplálékot szolgáltatva így a rákoknak, akik a tengerfenéket borító törmelékkel és mikroorganizmusrétegekkel is beérik, ha hal éppen nem jutott.
Lehetséges, hogy ezek a rákok „elképesztő képességre tettek szert a kénbaktériumok (a ként energiának használó baktériumok) táplálékforrásként való hasznosítására” – tette hozzá Dr. Wang. A kutatás ezen a területen annyira új – ezt a rákfajt csak 2000-ben fedezték fel –, hogy még mindig rejtély, hogy ezek a rákok hogyan képesek ellenállni egy ilyen mérgező környezetnek, amitől mindössze párszáz méterre turisták szürcsölik a koktéljaikat.