Mit tehetünk, ha a gyerek nem eszik zöldséget?

Sok kisgyereknél előfordul, hogy egyes ételeket – persze általában a legegészségesebbeket – nem akarják megenni. Erőltetni nem érdemes, de néhány egyszerű módszerrel azért megpróbálhatjuk becsempészni a táplálkozásába.

Az egyik legjobb módszer, ha vicces formában helyezzük el a tányérján. Ha ügyesebbek vagyunk, faraghatunk belőle kis figurákat, a retekből például piros kalapos gombát, de ha ez bonyolult, akkor rajzolhatunk neki arcot is.
Elképzelhető, hogy így szimpatikusabb lesz neki, és beleharap, sőt akár az egészet is megeszi. Előfordulhat azonban az is, hogy éppen emiatt nem eszi meg, hiszen nem akar egy arccal rendelkező valamit megenni, így érdemes figyelni a reakcióit, és nem erőltetni a dolgot túlságosan.

Az egyik legjobb módja a zöldségek megszerettetésének az, ha valamilyen alakzatban helyezzük el őket. Ez lehet például egy szendvics, amire zöldségekből szemet, szájat, orrot és fület alakítunk ki. Így egyben arra is módot adunk, hogy a piciknél ismételgessük a testrészek neveinek megtanulását.
Az is jó módszer, ha készítünk egy szendvicset példának, majd megkérjük, hogy ő válassza ki a zöldségeket és mondja meg, hogy melyikből mi legyen. Majd közösen fogyasszuk el a kreálmányokat.

Érdemes végiggondolnunk, hogy a gyerekünk vajon kisbaba korában sem szerette a zöldségeket, vagy akkor még nem volt problémája velük? Ha babakonzerv, főzelék formájában szívesen ette korábban, akkor nyugodtan csinálhatunk neki most is hasonlót.
Főzzük meg a zöldségeket, majd pürésítsük össze, hogy felismerhetetlenné váljanak. Adjuk mellé a kedvenc húsfajtáját, tojást vagy bármi mást, amit szeret, és valószínűleg így már jó kedvvel fogja elfogyasztani.

Elképzelhető, hogy a gyerek csak néhány típusú zöldséget nem kedvel magától, de mi magunk fogalmazunk úgy, hogy egyiket sem eszi meg. Ez egy öngerjesztő folyamat, mert könnyen lehet, hogy épp a mi hatásunkra dönt úgy, hogy semmit nem eszik meg, pedig enélkül nem lenne ennyire válogatós.
Éppen ezért próbálkozzunk azokkal a zöldségekkel, amelyeket régebben szeretett, és feltétlenül hagyjuk ki a menüből az erősebb ízű darabokat, hátha azok riasztották el korábban.

A kisgyerekeknél gyakori, hogy nagyon szeretnek segíteni a szülőknek, és ez igaz a főzésre is. Ezért vonjuk be őket az ebédkészítésbe, adjunk nekik kisebb feladatokat. Ez lehet például csak annyi, hogy a meghámozott zöldségek, gyümölcsök héját a gyerek dobja ki, vagy segítsen megmosni azokat, illetve népszerű feladat lehet a közös kevergetés is.
Ezáltal a gyereknél könnyebben elérhetjük, hogy meg is kóstolja, és meg is egye azt, amit ő maga csinált. A dicséret és a gyereknek a főzésben betöltött szerepének hangsúlyozása természetesen nagyon fontos.

Érdemes egy-egy olyan mesekönyvet beszerezni, ami zöldségekről, vagy akár olyan gyerekekről szól, akik nem akartak megenni valamit.
A gyerekek könnyen azonosulnak a mesében hallott történettel és sokszor lényegesen jobb eredményeket érhetünk el azzal, ha a mesékből vett példákat hozzuk fel, mintha magunk bocsátkoznánk tudományos magyarázatokba a zöldségek egészségre gyakorolt előnyös tulajdonságairól. Vagyis kérjük meg, hogy most ő legyen a mesében szereplő gyerek, aki végül megeszi a zöldséget.

Az egyik leghatékonyabb eszköz a tudatosításra a mese mellett a játék. Játszhatunk háborúsdit, ahol meg kell enni a zöldségeket ahhoz, hogy nyerhessünk, vagy készítsünk hadsereget, és kérjük meg a gyereket, hogy tizedelje meg a hadállományt.
Versenyezhetünk úgy is, hogy mi az ő tányérjából, ő pedig a miénkből kell, hogy elpusztítsa a zöldségeket ahhoz, hogy végül győzni tudjon. És mint minden gyerekversenynél, itt sem hiányozhat a gyerek győzelme és dicsérete sem!

A gyerekek számára természetesen a szülői példa az egyik legmeggyőzőbb. Ha például az egyik szülő szintén nem szereti a zöldségeket, akkor érdemes ezt a tulajdonságot kevéssé híresztelni. Ha viszont szereti, akkor nyugodtan mondjuk el többször is a gyereknek, hogy például:
 
„Nézd, apa mennyi sárgarépát eszik, és látod, milyen nagyra nőtt! Szeretnél te is ilyen nagy lenni?” Persze nem kell túlzásba vinni, de a finom motiváció sokat tud segíteni a gyerek táplálkozási szokásain.

A szülői kommunikáció az egyik legfontosabb eszközünk a gyerek nevelésében az élet minden területén – így a táplálkozási szokások kialakításában, módosításában is. Fontos, hogy dicsérjük a zöldségeket, és lehetőleg ne mi sulykoljuk a gyerekbe, hogy ezt ő úgysem fogja megenni. Legyünk türelmesek, de kitartóak, és főleg optimisták.
Ha mégsem járunk sikerrel, akkor is csak átmeneti időszakról van szó. A közösségekben, bölcsődében, óvodában újabb segítséget kaphatunk az étkezési szokások kialakításához.