A fizikai aktivitási szinteket ezután az alábbiak szerint rangsorolták:
- magas értékelést kapott az a személy, akinek a MET perce 1200 vagy több volt hetente,
- közepest az, aki 1200-600 MET perc besorolást ért el,
- és alacsonyt az, aki 600-nál alacsonyabb MET percet tudhatott a magáénak.
Ezek után a kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy az alvásuk minőségét is osztályozzák. A kérdőív során figyelembe vették, a megkérdezettek meddig szoktak fennmaradni, átlagosan mennyit alszanak, horkolnak-e, jellemző-e rájuk a nappali álmosság, vagy éppen sokat forgolódnak álmatlanul.
A rendelkezésre álló információk azért olyan lényegesek, mert 11 éven keresztül követték az eredményeket, tehát viszonylag hosszú időt szántak arra, hogy megfigyeljék a résztvevőket. Ezalatt 15 503-an haltak meg, közülük 4095-en bármilyen típusú szív- és érrendszeri betegségben szenvedtek, 9064-en pedig rákbetegséggel küszködtek.
Egyértelműen kirajzolódott, hogy minél alacsonyabb alvási pontszámot értek el a résztvevők (tehát minél rosszabbul és kevesebbet aludtak), annál magasabb volt a bármilyen okból bekövetkező halál kockázata.
Bebizonyosodott az is, hogy a mozgásszegény életmód felerősítette a rossz alvásminőség és az egészségi állapot közötti kedvezőtlen összefüggéseket. Olvass még a témában
