Annak ellenére, hogy napjainkban már egyre több sztár vállalja fel mentális betegségét, és a média is igyekszik egyre kevésbé stigmatizálni ezeket a zavarokat, sokaknak a mai napig nehezére esik felvállalni, hogy gondjai vannak. Míg Amerikában nem szégyen terápiára járni, sőt, szinte mindenki nyíltan beszél róla, addig nálunk még ferde szemmel néznek arra, aki kijelenti, hogy pszichológushoz fordult. Sokan vannak azonban, akik ugyan szenvednek, de nem tartják elképzelhetőnek, hogy egy orvosnak, tehát egy „idegennek” beszéljenek problémáikról.
A depresszió korunk népbetegsége, ami tömegeket érint. Komoly probléma, ami hatással van a beteg életére, de nem szabad, hogy mindenek felett meghatározza azt. Nincs két egyforma eset, ahány ember, annyiféle depresszió létezik. Valaki elszigetelődik és magányba burkolózik, míg más lehet, hogy extrovertált és mindig a buli középpontja, miközben magába zárja a szenvedést.
A szorongás szintén gyakori probléma, ami egyre fiatalabb betegeket érint.
Az iskola, a szekálás (bullying) és a közösségimédia-jelenlét okozta folyamatos nyomás egyre kisebb gyerekeknél okoz túlzott szorongást.
Az amerikaiak durván egytizede szenved ebben, de alig 37 százaléka kap rendszeres orvosi segítséget – nálunk ez a szám még alacsonyabb. Pedig ha megnyílunk a problémáinkkal kapcsolatban, hamar meglátjuk, hogy nem vagyunk vele egyedül.
Aki még nem járt pszichológusnál, könnyen alapozhatja elképzelését róluk arra, amit a filmekben látott: a beteg fekszik a kanapén és arról beszél, mit álmodott, illetve ki volt vele undok a munkahelyén, az unott orvos pedig csak hümmög és néha visszakérdez, hogy ez milyen érzéssel töltötte el a pácienst. Bármilyen túlzott és hamis ábrázolás is mindez, sokakat bizalmatlansággal tölt el egy ilyen kezelést illetően és elképzelhetetlennek tartják, hogy szakemberhez forduljanak.
Az is gyakori, hogy valaki egyszerűen szégyell a gyerekkoráról, sérelmeiről és problémáiról beszélni, így inkább gyógyszerekkel tompítja betegsége tüneteit, ami természetesen csak ront az állapotán.
Mit lehet tenni ebben az esetben?
Ha nem is helyettesíthetjük teljes mértékben a szakszerű terápiát, azért mi is tehetünk mentális egészségünk érdekében. Az alábbi tanácsok segíthetnek enyhíteni a tüneteket.
- Ne hibáztassuk magunkat. A betegségünkről nem tehetünk, így ha egész nap képtelenek vagyunk kikelni az ágyból, akkor se tekintsünk magunkra kudarcként. Gondoljunk arra, hogy majd holnap sikerülni fog.
- Ha nem vagy képes dolgozni, próbálj meg kicsit mozogni. Ha nem is tudsz lenyomni egy kemény edzést, elég elmenni egy rövid sétára, már az is sokat segít. Egy-egy kisebb házimunka szintén jótékony hatással lehet a hangulatunkra. Nem kell az egész lakást kisuvickolni, elég, ha leszedjük a szárítót, vagy elmosogatunk, már az is adhat némi sikerélményt.
- Próbáld ki a meditációt vagy a jógát. Mindkettőből nagyon sokféle létezik, biztosan van olyan is, ami neked való. A Youtube-on találhatsz videókat, amik segítenek az ellazulásban – egy próbát megér.
- Ha naplót vezetsz, kiírhatod magadból a rossz élményeket, érzéseket, ami már magában felér egy terápiával. Ha a céljaidat is papírra veted, nagyobb eséllyel fogod őket megvalósítani.
- Hívj át egy barátot. Nem feltétlenül kell a gondjaidról mesélned neki, már azzal is sokat segít, ha triviális dolgokról beszélgettek egy kávé mellett. A régi, kellemes emlékek felidézése is hasznos, hiszen a nevetés a leghatékonyabb gyógymód.
Kép forrása: xload/depositphotos.com