Születésünk újraélése a rebirthing módszerrel

A születés utáni első felsírás az első lélegzetvételünk. Legtöbbünknél ez egy fájdalmas felkiáltás, amit az idegen világgal való rettenetes találkozás vált ki belőlünk.

Anyánk méhében csönd, meleg, sötétség és könnyedség vett minket körül. Amikor világra jövünk, életünkben először érezzük meg a súlyunkat, fokozott érzékeléssel és közvetlenül a külvilág fény-, hang- és hőhatásait.

Úrrá lesz rajtunk a félelem, mert egy zord környezetbe érkezünk.

A méhen belül a magzat nem használja a tüdejét, ezért az folyadékkal van tele. Az oxigén a méhlepényen keresztül jut el hozzá, és a széndioxid is a méhlepényen át távozik. Születéskor a tüdő kitágul, a tüdőfolyadék kiáramlik a tüdőhólyagocskákból.

A vér benyomul, és a tüdő artériái kitágulnak.

A magzat vérkeringése a légzés megindulása után hamar átalakul. A méhlepény felé futó erek elzáródnak, és a vér az újszülött szervezetében kering tovább.

A sírással elkezdődik a spontán légzés, így a szövetek és a létfontosságú szervek megtelnek oxigéndús vérrel.