A gyerekek nem „tiszta papírlapként” jönnek a világra, de tény, hogy az életkörülményeink, különösen az első néhány évünk befolyásolhatja néhány későbbi adottságunkat vagy készségünket. Ilyen például az is, hogy első gyerekként, vagy már testvérek közé érkezünk.
Az elmélet, miszerint a testvéreink, és különösen az, hogy a családunkban hol állunk a testvérek sorrendjében, hatással van a személyiségünkre, nagyon régóta létezik. A pszichoanalitikus Alfred Adler sokat írt erről, és az ezt követő empirikus kutatások látszólag alátámasztották az elképzeléseit: az elsőszülöttek felelősségteljesebbek, jobban teljesítenek és szabálykövetőbbek. A fiatalabb testvérekre ezek a tulajdonságok kevésbé jellemzőek, ugyanakkor a társaik szimpatikusabbnak tartják őket.
Meglepő módon az intelligenciateszteken is megmutatkoztak a különbségek
Válaszul arra a közszájon forgó állításra, hogy a később született testvérek valamivel alacsonyabb pontszámot érnek el IQ-teszteken, mint az elsőszülött testvérek, a kutatók az 1970-es években egy családi alapú társadalmi mechanizmust javasoltak, amelyet érdekes módon egyfajta pszeudo-matematikai egyenletben fogalmaztak meg. Azt mondták, hogy meg lehet becsülni a háztartásban uralkodó intellektuális légkört, ha összeadjuk az egyes tagok hozzájárulásait, és elosztjuk a tagok teljes számával, hogy átlagot kapjunk.
Amikor az első gyermek megszületik, értelemszerűen ehhez még semmit sem tesz hozzá, de tegyük fel, hogy a szülei érdekes és a világ dolgaiban szerepet vállaló emberek. Így talán mindkét szülő 100-as pontszámot hoz, az újszülött pedig 0-t: a háztartás klímája (100+100+0)/3, ami 67. Ha három év múlva megszületik a következő csecsemő, ez a csecsemő sem járul hozzá először semmivel (0) a család pontszámhoz.
Az idősebb gyermek 3 éves, tehát talán egy kis önálló anyaggal már hozzájárul ehhez, de nyilvánvalóan még nem sokkal (mondjuk 15 ponttal). Közben maguk a szülők valamivel kevésbé érdekesek, mint korábban. Kevesebbet olvasnak és vitatkoznak az ötletekről, és több időt töltenek azzal, hogy gyümölcslevet törölnek fel a konyhapultról. Így most mindketten 90-es pontszámot hoznak. Ez azt jelenti, hogy a háztartás pontszáma (90+90+15+0)/4, ami 49-et jelent.
És így tovább. Ne feledjük, hogy ez az elmélet kifejezetten az IQ-eredményről szólt. Természetesen a később született gyerekek családi környezete sok mindenben más, és ezek közül sok nagyszerű a készségfejlesztés szempontjából. Innen ered az a megállapítás, hogy a később születetteket szimpatikusabbnak és könnyedebbnek értékelik.
Lehet, hogy az IQ-hatásnak van valamilyen biológiai mechanizmusa is?
Norvég kutatók ezt a gondolatot olyan gyermekek bevonásával vizsgálták, akiknek idősebb testvére fiatalon meghalt. A második gyermek ezek alapján biológiailag a második, de funkcionálisan a legidősebb volt a szerepét tekintve. Ezek a második testvérek úgy teljesítettek, mint az elsőszülöttek, tehát az IQ-teszteken elért különbségek oka nem biológiai. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk azt is, hogy a magasabb pontszám egy teszten nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy okosabbak vagyunk.
Az IQ különbözhet, de a személyiségünkre nincs hatással a születési sorrend
Egy több százezer amerikai középiskolás diák bevonásával végzett vizsgálat nagyon kevés bizonyítékot talált a testvér alapú személyiségbeli különbségekre (de megismételte az IQ-eredményt). Ugyanezek a kutatók tanulmányukban összefoglalták a korábbi szakirodalmat sújtó legfontosabb módszertani problémákat is. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy nincsenek szisztematikus személyiségek. Egy másik, a világ minden tájáról származó adatokat felhasználó, nemrégiben készült tanulmány sem talált egyáltalán bizonyítékot a testvérek sorrendjével összefüggő szisztematikus személyiségbeli különbségekre.
Nyitókép: eclipse_images/istockphoto.com