A gyermekkori önbizalom hiány lehetséges okai
Az egyik kétgyermekes anyuka ismerősöm mesélte, hogy a most második osztályos kislányának az osztálytársai közül minden második gyermek szülei elváltak. Túlzás lenne persze azt állítani, hogy az egyszülős családban nevelkedő gyermekek mindegyike önbizalomhiányban szenvedne, ám maga a válás, a család szétszakadása egy komoly rizikófaktor lehet ezen a területen. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy néhány gyermek életében éppen az egyik szülőtől való eltávolodás adja meg a kiteljesedés lehetőségét, s a szülők válása után lesz kezdeményezőbb, nyitottabb, érdeklődőbb.
Sajnos sokan még mindig azt gondolják, hogy a verés az egyetlen olyan nevelési módszer, amivel ártani lehet a gyermek testének és lelkének. Valójában a verbális bántalmazással mélyebb sebeket ejthet a szülő a gyermeken, mintha nagy ritkán, nyomós indokkal ráhúz egyet a fenekére. A túlzott féltés, a gyerek önállósági törekvéseinek folyamatos aláásása éppen olyan káros lehet, mint a túlzott engedékenység. Amikor a gyermek nem azért nem tudja, hol a határ, mert nem keresi, hanem azért, mert nincs is. Gyermekpszichológusok szerint a jól kijelölt és következetesen meghúzott határok egyfajta biztonságot adnak már 2-3 éves korban.
A gyermek szocializációja nem akkor kezdődik el, amikor beszélni kezd, hanem már a születését követő első néhány napban – hangsúlyozza Ranschburg Jenő. A visszahúzódó, elkerülő, szorongó szülő hangulata és viselkedése erős hatással van gyermekre. Nem törvényszerű ugyan, hogy folyton feszélyezett anya gyermeke is azzá váljon, de kutatások szerint ez gyakran megtörténik. Olvass még a témában
Nő miatt férfi sosem változik meg. Mit kell tudnia egy nőnek 2026-ban a párkapcsolatokról?
„Azzal vádolt, hogy azért vállaltam vele gyereket, hogy meggazdagodjak a gyerektartásból.” – A gyerektartás nem szívesség, hanem a minimum
Ezt hozza 2026. február 8. a numerológia szerint: az intuíció és az empátia is támogatásra talál
Ebben az életkorban tanulj idegen nyelvet — a tudomány szerint
A szülő-gyermek függőségi viszony esetében fontos, hogy az az évek alatt fokozatosan megszűnjön. Ehhez kell ösztönös tehetség, de kell hozzá tudatos gondolkodás is, hogy szem előtt tartsa a szülő: gyermeke nem lesz mindig kisbaba, akit ölben hurcolászhat, megetethet, tisztába tehet. Nem kényszerítheti pólyába. A hosszan tartó leválási folyamat valahol három éves korban éri el azt a szintet, amikor a gyermek és a szülő egyforma intenzitással kezdeményezi a másikkal való interakciót. Ezt megelőzően a gyermek az, aki folyton a szülő érdeklődésére, törődésére szomjazik, majd ahogy megismeri a világot maga körül, tágul az érdeklődése és fokozatosan egyre önállóbbá válik. Ebben jó, ha a szülő támogatja, ösztönzi.
A legtöbb nőnek vannak jól megfogalmazható elképzelései egy gyermekről már az előtt, hogy ő maga is anyává vált volna. Akkor jön a megdöbbenés, amikor kiderül, hogy a prekoncepció köszönő viszonyban sincs azzal, ami a gyermeke személyiségéből szép lassan kibontakozik. Ez a szülői frusztráció („mást vártam”) a gyermekben kialakítja a kóros megfelelési kényszert, mert valahol érzi, hogy amit tesz, és ahogyan teszi, nem a legjobb. Tudatalatt észleli, hogy anya valami mást szeretne.
