Sigmund Freud több mint száz éve megkérdőjelezte az eredendő emberi jóságot, tétele szerint ugyanis az emberek természetüknél fogva önzőek, és elsősorban a saját egyéni túlélésükre összpontosítanak. Szerinte tehát valójában mindig rosszul viselkedünk – de valóban ilyen fekete-fehér lenne ez?
4/4 Jóhiszeműség, jó modor, bátorság
Aki jó, az a többi emberben is könnyen meglátja a jót. A legtöbben közönyösen tekintenek másokra, ha pedig kapnak valami ajándékot vagy pozitívumot a sorstól, azt alanyi jogon járó jussnak és természetesnek tekintik.
A jó modor nem kerül semmibe. Aki kedves, az szívesen átadja a helyét az időseknek a buszon, megdicséri a szakácsot az étteremben vagy meglátogatja a beteg munkatársát a kórházban.
Aki jó, azt egyfajta bátorság jellemzi. Kiáll amellett, amiben hisz vagy amit helyesnek tart, és beavatkozik, ha látja, hogy rosszul bánnak valakivel. Van benne kurázsi önmaga felé is, vagyis vállalja a felelősséget a saját hibáiért, képes tanulni a tévedéseiből, a kudarcait pedig arra használja, hogy még jobb ember válhasson belőle.
Kapcsolódó cikk a hirdetés után a következő oldalon, lapozz!