Az 5 leggyakoribb tévhit a szüzességről

Írta: ,

Több sebből vérzik a magyarázat, miszerint a szüzesség elvesztése nem más, mint a szűzhártya átszakadása. Íme, a legelterjedtebb mítoszok, amelyeket lépten-nyomon hallhatunk – és a cáfolatuk!

„A szüzesség fogalma objektív.”

Nem, nem az! A szüzességet csak különböző nézőpontokból megközelítve lehet behatárolni, melyek közül egy sem tekinthető egyetemes igazságnak.

Noha a klasszikus definíció szerint az számít szűznek, akinél még nem történt hüvelyi behatolással járó aktus, manapság érdemes átértékelni a dolgot.

Az említetten kívül ugyanis még számos érintkezési fajta létezik, amelyek gyakorlása éppolyan messzire visz a szüzességhez társított ártatlanságtól, mint annak az „elveszítése”.

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a hetero-, a homo- és a biszexuálisok között is szép számmal akadnak olyanok, akik egyáltalán nem kívánják a behatolással járó szexet – akkor ők vajon egész életükben szüzek maradnak?

Úgyhogy amikor a szüzességről csevegsz, kénytelen vagy egyeztetni a beszélgetőpartnereddel, különben félreértés lehet a vége!

„De hát a szűzhártya vagy megvan, vagy nincs!”

A szűzhártya, azaz orvosi szakszóval a hymen nem fedi el a hüvely bejáratát, hanem odabent helyezkedik el.

Gondolj csak bele: hogyan tudna távozni a menstruációs vér, és miként tudnád feltenni a tampont, ha valóban erényövként őrködne a nyílás felett?

Szerencsére azonban vékony és rugalmas membránról beszélünk, ami jól alkalmazkodik a körülményekhez.

Átszakítani vagy kilyukasztani tulajdonképpen nem is lehet, csak tágítani az átjárást – ez az a folyamat, ami az első aktusok idején akár vérrel is járhat.

Létezik olyan eset, amikor a szűzhártya tényleg semmilyen átjárást nem hagy – itt viszont műtéti beavatkozásra van szükség, különben menzesz idején a baktérium-szaporulat miatt halálos veszélyt jelentő toxikus sokk szindróma (TSS) alakulhat ki.