Ezért olyan törékenyek a modern kori szerelmek

Írta: ,

Nem túl szerencsés azt mondani, hogy „bezzeg régen”, valójában azonban párkapcsolatok terén régen tényleg minden egyszerűbb és jobb volt. Nagyanyáink még szinte tizenévesen kötöttek életre szóló házasságot, de még a következő generáció is sokkal tartósabb párkapcsolatokra volt berendezkedve, mint ma bárki.

Nem vagyunk rá felkészülve Kép forrása: tumblr, southboundd

Míg az idősebb generációnak sokkal előbb elkezdődött a valódi élet, mi még a húszas éveink végén is gyereknek érezzük magunkat. Nagyszüleinknek már korán felelősséget kellett vállalniuk: ritka volt, hogy valaki továbbtanulhatott, azonnal dolgozni kellett, és korábban is házasodtak, részben praktikussági okokból (könnyebb volt megélni együtt).

Manapság több főiskolát vagy egyetemet is elvégzünk, teljesen kitolódik felnőtté válás határa, ezért hosszabb ideig is viselkedünk úgy, mintha semmilyen komolyabb felelősség nem nyomná a vállunkat. Ehhez hozzátartoznak a párkapcsolatok is: nem feltétlenül vesszük komolyan az ismerkedést, és sokkal nehezebben vállalunk felelősséget a saját és a másik ember érzelmeiért is.

Nem értjük a szerelmet Kép forrása: junebugweddings.com

A médiából csőstül dől ránk az, hogy az igazi szerelem vad, őrült, és teljesen ledönt a lábadról. Míg ez az elején mindenképpen igaz (nem érdemes olyannal kezdeni, akinél nem érzed az első hónapokban, hogy csak ő kell, és senki más nem létezik az egész bolygón rajta kívül), az érzés egy idő után elhalványul, és átveszi a helyét a mélyebb, nyugodtabb szeretet.

Ez természetes folyamat, muszáj ahhoz, hogy normál mederben tudjon továbbfolyni az életed, és ne csak a másikra koncentrálj – gyakran azonban összekeverjük ezt a megnyugvást az unalommal, az érzések elmúlásával.

Ennek az a következménye, hogy más embert keresünk, akiért újra odalehetünk – csakhogy nem gondolunk bele, hogy egyszer mindenkinél elmúlik ez a rózsaszín köd, és könnyen lehet, hogy olyan embert dobunk el az első unalmas hétvége után, aki egyébként mindenben a társunk lehetett volna életünk végéig.