Lelki dolgaink: Egy hét anyánál, egy hét apánál

Hol vannak már az olyan rémtörténetek, mint amilyen Lottéval és Luisével is megesett! Az író, Erich Kaestner talán bele sem gondolt, mekkora traumának tette ki az ikerlányokat, amikor a szülők válása után elszakította őket egymástól, és az egyiket az anyához, a másikat az apához költöztette. Szerencsére a hétköznapokban nem igazán hallani ilyen megoldásról. Nemhogy a testvéreket nem választják el egymástól, de ma már a hétvégi apuka szerepe is egyre kevésbé vonzó. Új trend van kialakulóban! Egy olyan forma, amelyben a szülők a válás után is egyenlően osztoznak a gyereknevelés örömeiben és nehézségeiben.

Angéla (38) és Tamás (34) 2012-ben határoztak úgy, hogy külön folytatják az életüket. Már azelőtt mindenről megegyeztek, hogy benyújtották volna a válókeresetet. A legfontosabb kérdés természetesen az volt, miként nevelik tovább közös kislányukat, Emmát (7).

– Fontosnak tartottuk, hogy mindketten éppen úgy kivegyük a részünket a gyermekünk életéből, mint korábban – meséli Angéla. – Fel sem merült, hogy Tamás vasárnapi apuka lesz. Ezért úgy döntöttünk, hogy Emma egy hétig nálam, egy hétig nála lesz. Szerencsére a bíró is jól fogadta ezt. A válás békésen, kulturáltan zajlott, és azóta is jó a viszonyunk egymással. Nem mondom, eleinte nehéz volt számomra az új rendszer, hiszen ahhoz szoktam, hogy mindig velem van a kislányom. Ráadásul jó ideig lelkiismeret-furdalással küzdöttem. Szerencsére sikerült túljutnom a nehéz időszakon, ebben sokat segített Tamás is. Rengeteget beszélgettünk, és tudtam, nála is jó helyen van Emma. Egy közös barátunktól – aki pszichológus – megkérdeztem, nem lesz-e baja a lányomnak, hogy így oldjuk meg a gyermekelhelyezést. Ő visszakérdezett, hogy tulajdonképpen a kicsit féltem, vagy magamat? Ez észhez térített. Az is segített, hogy kialakult egy olyan időszak, amelyben élhetem a saját felnőtt életemet, még ha ez kicsit önzően hangzik is. De szerintem az is fontos, hogy a szülő jól érezze magát, hiszen ez pozitívan hat a gyermekre. Valahol hallottam, hogy nem az abszolút tökéletesre kell törekedni, hanem az adott helyzetben a legjobb megoldásra. Úgy hiszem, nálunk ez a lehető legjobb opció.

Angéla és Tamás mindezt úgy oldja meg, hogy hétfőn reggel az egyikük viszi az iskolába Emmát, de már a másik megy érte délután, és nála marad a következő héten. Az ünnepnapokat, iskolai szüneteket előre beosztják.

– Eleinte nehezen mentek a váltások, az első 2-3 órában Emma hisztis volt, aztán mintha elfújták volna a rosszkedvét, ment minden simán – folytatja Angéla. – Persze, nem akarom szépíteni, mint minden gyereket, őt is megviselte a válás, ám mindig igyekeztünk vele őszintén beszélni. Elmagyaráztuk neki, hogy mi nem fogunk többet együtt élni. Szerencsére ettől függetlenül stabil a családképe, ez jelenik meg a rajzaiban, szerepjátékaiban is.

Apa főz és hajat gumiz

Tamás szerint a cseremodell korrekt viszonyt feltételez az egykori házastársak között, továbbá lényeges, hogy mindent meg tudjanak beszélni egymással. Angélával minden Emmát érintő kérdésben közösen döntenek.

– Tudtuk, hogy mindketten ugyanannyi időt szeretnénk Emmával tölteni, de a módszer nem volt egyértelmű – mondja Tamás. – Eleinte több dolgot kipróbáltunk. Például egy héten belül osztottuk fel a napokat, de ez nem működött. Emma akkoriban minden reggel megkérdezte, amikor oviba vittem, hogy aznap ki megy majd érte, és hol fog aludni. Ráadásul ezt a beosztást a különórák, programok is felülírták, és ha egy nap változott, akkor borult az egész hét.

Ekkor úgy döntöttünk, nagyobb tömbökre van szükség, végül kialakult az egyhetes rendszer. Ez mindhármunk számára biztosítja a kiszámíthatóságot, Emma pedig megnyugodott. Természetesen rugalmasan kezeljük a beosztást, hiszen alakulhat úgy, hogy valamiért változtatni kell. Ha nálam van a kislányom, akkor tulajdonképpen egyedülálló szülőként funkcionálok: reggel iskolába viszem, elmegyek dolgozni, délután leckét írunk, játszunk, mesét olvasunk, aztán jön a vacsora, fürdés, alvás.

Volt olyan feladat, amelybe bele kellett rázódnom, ilyen például a frizurakészítés, hiszen a válás előtt nem én csatoltam, gumiztam Emma haját. Vagy a főzés, amit szintén meg kellett tanulnom, magam miatt is. Újdonság volt az is, hogy ha nálam van a lányom, akkor egyedül kell döntéseket hoznom, adott esetben gyorsan, és enyém a felelősség. Kapok segítséget a családomtól, és ha úgy alakul, akkor Angélától is. A másik héten pedig agglegény vagyok, munkaidőn kívül azt csinálok, amit akarok, utazom, találkozom a barátaimmal. Elég éles ez a váltás.

A teljes cikket a Családi Lap 2015 szeptemberi számában olvashatod el!

Tamás szerint azonban ez a rendszer nem feltétlenül ideális mindenkinek.

Szerző: Lendvai Orosz Hajnalka