A baba első hónapja

Írta: ,

Ugyan kilenc hónapot már együtt töltöttetek, a baba születése utáni első napok, hetek az ismerkedés jegyében telnek.  Nem csupán egymással: a csöppség a számára kitágult világgal is ismerkedik, te pedig a merőben új szerepben, anyaként bontogatod olykor még bizonytalan szárnyaidat.

Kommunikáció

1/4 Kommunikáció

A kicsi számára a veled való kommunikáció fő eszköze az első hónapban – és még sokáig – a sírás, mellyel jelzi, ha éhes, fáj a hasa, álmos vagy csak a közelségedre vágyik.

Van anyuka, aki pár hét után már meg tudja állapítani a baba sírásából, hogy épp mit szeretne, de ez nem megy mindenkinek olyan könnyen – a lényeg, hogy mindig figyelj és reagálj a jelzéseire, hogy biztonságban érezhesse magát.


Szexi anyukák harca, avagy egy csinos nő is lehet jó anya


Fizikai szükségletei mellett ugyanolyan fontos számára, hogy érezze, törődnek vele és szeretik, odafigyelnek rá.

Alvás

2/4 Alvás

Ideje nagy részét alvással tölti, mely elengedhetetlen idegrendszere éréséhez és megfelelő testi-lelki fejlődéséhez.

Általában napi 14-16 órát alszik, de természetesen vannak aluszékonyabb és éberebb csecsemők is.

Kisbabádnak mindenben a segítségedre van szüksége, ez alól általában az alvás sem kivétel: a legtöbb baba nem képes csak úgy letéve, magától elaludni – ringatással, simogatással, hozzábújással vagy akár egy gyengéd masszázzsal segíthetsz neki ellazulni, de az is lehet, hogy az etetések után szenderül könnyebben álomra.

Az alvási testhelyzetet illetően megoszlanak a vélemények: vannak, akik a hason altatást preferálják, mások szerint pedig háton érdemes inkább altatni a csecsemőt.

Bárhogy is döntesz – vagy dönt a babád, hiszen úgyis tapasztalni fogod, hogy neki hogy kényelmes inkább –, napi 10-15 percet érdemes már az első néhány hétben a hasára tenni, ezzel ösztönözve, hogy próbálja emelni a fejét, így erősödnek a nyak- és hátizmai. 

Mozgás

3/4 Mozgás

Mozgása még koordinálatlan, idegrendszeri érésének jelei a spontán, rángatózáshoz hasonló mozgások, melyek az alvása során olyan mértékűek is lehetnek, hogy akár saját magát is felébresztheti.

Ezért sem érdemes a fekhelyén plüssfigurákat vagy bármi olyat tartani, amibe beleakadhat, belegabalyodhat a baba keze

Kedvenc testhelyzete valószínűleg a jól bevált magzatpóz: lábait behajlítva felhúzza, hátát gömbölyíti.

Hason fekve oldalra tudja fordítani a fejét és vissza, ha pedig ismerős hangot hall, a hang irányába néz és a fényre is reagál, ám még csak mintegy 30 cm-re lát jól, és csak a fekete-fehér, majd az élénk színeket képes megkülönböztetni.  

Kezecskéit gyakran szorítja ökölbe, és jól működik nála a fogóreflex: ha megérinted, automatikusan rászorít az ujjadra. Ha pedig a szájához érintesz valamit, az ajkaival cuppog, szopó mozdulatokat végez.

Levegőztetés

4/4 Levegőztetés

20-30 évvel ezelőtt még a szakemberek azt ajánlották, hogy a kisbabát fokozatosan kell szoktatni a friss levegőhöz: eleinte csak a szobában nyitott ablak elé tenni, majd növelve az itt eltöltött időt vinni ki a szabadba.

Ma már az ajánlások szerint, ha nincsenek szélsőséges időjárási viszonyok, az egyhetes kisbabát is érdemes levegőztetni, a legtöbb csöppség hamar elszenderedik a friss levegőn, és akár napi többször is másfél-két óra séta ajánlott a szabadban.

Ahogy a babád cseperedik, időnként érdemes tájékozódnod, hogy melyek azok az életkori sajátosságok, fejlődési szakaszok, melyek épp aktuálisak, ám tartsd mindig szem előtt, hogy a gyerekek között jelentős eltérések lehetnek.

Ha mégis bizonytalan vagy, érdemes a védőnőt vagy a gyerekorvost megkérdezned, ahelyett, hogy ismerősök gyerekéhez hasonlítgatnád a csemetét vagy bármiben is siettetnéd.