Nem akarod másnak mutatni magadat
Amikor még nagyon sokat nyom a latban az, mit gondolnak rólad mások, addig hajlamos vagy szerepet játszani. Meg akarsz felelni bizonyos elvárásoknak, társadalmi normáknak és ez a párkapcsolatokra egyaránt igaz. Tipikus példa erre az ízlés, ami jól nyomon követhető a ruhatárunkon is. A húszas éveimhez képest most sokkal diszkrétebben öltözködöm, és bár még mindig próbálok csinos ruhadarabokba bújni, a kényelmet legalább ennyire lényegesnek tartom.
Korábban azt gondoltam, ez a stílus, ami igazán én vagyok, nem nagyon nyerné el a férfiak tetszését.
Harminc felett már úgy vagyok vele, hogy egyrészt nem is érdekel, mit gondolnak vadidegen férfiak a megjelenésemről, másrészt az évek során kiderült, hogy a mostani stílusom sokkal jobban tetszik a kedvesemnek, mint a korábbi.
Korábban azt gondoltam, ez a stílus, ami igazán én vagyok, nem nagyon nyerné el a férfiak tetszését.
Harminc felett már úgy vagyok vele, hogy egyrészt nem is érdekel, mit gondolnak vadidegen férfiak a megjelenésemről, másrészt az évek során kiderült, hogy a mostani stílusom sokkal jobban tetszik a kedvesemnek, mint a korábbi.
Másként tekintesz a szabadidődre
A húszas éveim elején, de különösen kamaszkorom végén tragédiával ért fel, ha egyedül kellett lennem. Amikor nem volt program, főleg nem a barátnőkkel, vagy az aktuális nagy Ő-vel, akkor igazi letargiába estem. Felnőttként már tudom, hogy ez abban a korban teljesen normális érzés volt, hiszen sokkal többet számított a társaság és az, hogy miként látnak a kortársaim, mint most.
Harminc felett ez egészen másként megy, legalábbis az én esetemben.
Persze nem azt mondom, hogy semmivel fel nem érő öröm, ha egyedül lehetek, de kisgyermekes anyukaként és úgy, hogy mindketten itthonról dolgozunk, egyáltalán nem bánom, ha akad egy-egy szabad estém. Ilyenkor elmerülök a kádban, hangoskönyvet hallgatok, vagy olvasok, és korán ágyba bújok. Sokkal jobban értékelem és tartalmasabban kihasználom azt a kevés énidőt, ami megadatik.
Harminc felett ez egészen másként megy, legalábbis az én esetemben.
Persze nem azt mondom, hogy semmivel fel nem érő öröm, ha egyedül lehetek, de kisgyermekes anyukaként és úgy, hogy mindketten itthonról dolgozunk, egyáltalán nem bánom, ha akad egy-egy szabad estém. Ilyenkor elmerülök a kádban, hangoskönyvet hallgatok, vagy olvasok, és korán ágyba bújok. Sokkal jobban értékelem és tartalmasabban kihasználom azt a kevés énidőt, ami megadatik.
Olvass még a témában
Nem ugyanazok a szerelmi vallomások sem
Jól emlékszem, amikor általános iskolában írtuk egymásnak a szerelmes leveleket, és titkos kódokat küldözgettünk SMS-ben, vagy csak egyszerűen az egyik fiút több hógolyóval dobáltuk meg télen… Ezek a flörtölési technikák, szerelmi vallomások nyilván finomodnak az évek során, de harminc felett már teljesen más jellegűek. Persze, sok minden függ attól is, kinek mi a szeretetnyelve, de a többség a tetteket jóval többre értékeli, mint a szép szavakat. Különösen ott, ahol a pár már együtt él.
Ekkor a szeretetünket inkább egy finom vacsorával, vagy éppen a kedvenc film bekészítésével fejezzük ki.
Az ajándékok is sokkal személyre szabottabbak, semmi giccs, vagy sablonosság, a lényeg mindig maga a figyelmesség.
Ekkor a szeretetünket inkább egy finom vacsorával, vagy éppen a kedvenc film bekészítésével fejezzük ki.
Az ajándékok is sokkal személyre szabottabbak, semmi giccs, vagy sablonosság, a lényeg mindig maga a figyelmesség.
A cikk folytatódik, lapozz!
