A jelenre összpontosítanak
Az aggodalmaskodók és a nem-aggodalmaskodók közötti legjelentősebb ellentét, hogy utóbbiak a jelenben élve nem hagyják elhatalmasodni a múlt árnyait, illetve a jövő félelmeit magukon.
A pszichológusok csak „aggodalomláncnak” hívják a jelenséget, amelynek során egyetlen „mi van, ha?” ugyanilyen kérdések egész sorozatát indítja útnak az elmédben, a végén pedig annyira beparázol, hogy még a legegyszerűbb feladat is hibalehetőségek tárházának tűnik számodra. A szakértők azt javasolják, hogy tarts egyfajta távolságot a másik két idődimenziótól, és elsősorban a jelenre koncentrálj.
Alkalmazzák a tudat erejét
Ha az előbbi után azt kérdezed magadtól, hogy „jó, jó, de hogyan maradhatnék a jelenben, amikor annyi minden nyomaszt a jövőből és a múltból?”, ideje elsajátítanod valamilyen tudat-elcsendesítő technikát.
A meditáció, a relaxáció és a jóga mind hű partner abban, hogy itt és most megtaláld önmagad, de a hagyományos orvoslás híveként nyugodtan fordulhatsz akár pszichológushoz is – erre való például a kognitív viselkedésterápia. Olyanok is akadnak, akik valamilyen szabadidős tevékenység gyakorlásakor élik meg a teljes önazonosságot.
Másképp működik az agyuk
A Journal of Abnormal Psychology című szakfolyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány szerint az aggodalmaskodásra hajlamosak agya biokémiailag másképpen működik stresszhelyzetben, mint azoké, akik nyugodtak maradnak.
A 71 női résztvevőn végzett kísérlet során a negatív érzéseket keltő képeket mutattak fel a szakértők, amelyek hatására kevesebb aktivitást mutatott a nem-aggódók agya, mint a többieké. A „túlagyalás” kifejezés ezen a ponton elnyerte szó szerinti értelmét…
Hajlandóbbak kockázatot vállalni
Míg az aggodalmaskodóknak nehézséget okoz a döntéshozatal – sokáig rágódnak rajta, mivel a lehetséges hátrányos következmények elborzasztják őket –, a nem-aggodalmaskodók hajlandóak olyan megoldást is próbára tenni, aminél rosszabb kimenetel is előfordulhat.
Másképpen megfogalmazva: a nem-aggódók rugalmasabb gondolkodási mintával rendelkeznek, és nem ragadnak benne a negatív mintákban.
Kívülről néznek a saját helyzetükre
Tegyük fel, hogy valakinek veszélybe kerül az állása. Amennyiben aggodalmaskodó típusról van szó, rögtön látja magát koldusként a híd alatt. A nem-aggodalmaskodók azonban gyorsan körülnéznek az álláspiacon, valamint mozgósítják a kapcsolataikat.
A pszichológusok azt javasolják, hogy ha hajlamosabb vagy az első verzióra, a gondolatban az „én”-t cseréld a keresztnevedre, így egyből eltávolodsz egy kicsit a szituációtól. Így szó szerint rálátást nyersz a dologra, amiből sokkal jobb végeredmény sülhet ki, mint egyébként.
Megtalálják az aggodalom gyökerét
Az aggodalommal az a legnagyobb baj, hogy könnyen kicsúszhat az irányításod alól – és a gondolatmenet végén olyan vészforgatókönyvben találhatod magad, aminek már köze sincs az eredeti szituhoz.
A szakértők problémaazonosításnak nevezik a folyamatot, amelynek során segítenek rájönni a páciensnek, honnan ered a gond. Amikor ez megvan, jöhet a célzott megoldási lehetőségek átgondolása. Amíg viszont nem tudod, mi nyomaszt egészen pontosan, gyakorlatilag vaktában lövöldözöl, s ennek megvan a maga kockázata.
Nem hagynak fel az aggodalommal, csak ésszerű keretek közé szorítják
Aggodalom nélkül élni nem egészséges, hiszen ösztönös reakcióról van szó, ami akár életet is menthet. A pszichológusok gyakran bevetik az „aggodalomszék” nevű játékot, amelynél a páciens egy bizonyos székbe ülve általában negyedórát kap az aggodalmának taglalására, majd onnan felállva maga mögött hagyja.
A nap közben ámokfutásba kezdő gondolataidat könnyen megregulázhatod, ha egyszerűen te is kijelölsz magadnak egy ilyen helyet és időintervallumot! Fontos, hogy amennyiben úgy érzed, hogy képtelen vagy úrrá lenni az aggodalmaidon, mielőbb fordulj szakemberhez! Van segítség, tehát nem muszáj így élned az életed.