A pánikbetegség nem egy lassú lefolyású, kiszámítható folyamat, hanem éppen az ellenkezője. A legváratlanabb szituációkban érkezik, a lehető legrosszabb időpontokban, melyekre lehetetlenség felkészülni. Éppen ezért szükséges, hogy mindig készüljünk rá.
Az első pánikroham
Az első pánikrohamát senki nem felejti el. Mindenkinek más és ezáltal mások a körülmények és a végkimenetel is, azonban valami közös. Addig soha nem tapasztalt félelem önti el mindenki szívét, melyből lehetetlen menekülni. Legalábbis elsőre mindenki ezt gondolja. A pánikroham megtanít minket jobban megismerni önmagunkat és ezáltal már mi lehetünk az az eszköz a későbbiekben, aki a nyugalmat és biztonságot jelentheti hasonló helyzetekben.
Addig viszont jó, ha van egy kéz, ami kihúz a bajból, de legalábbis abból a félelmetes helyzetből, ami hirtelen tör ránk. A pszichológusok kifejezetten szeretnek pánikbetegekkel dolgozni, merthogy esetükben minden érzelem felszínre tör, tökéletesen leírható a fájdalom és egyéb érzések, tehát nincs elfojtás, ami belülről emésztené az alanyt. A pánikroham egy segélykiáltás, amivel a szakember és kliense már tudnak dolgozni.
Addig viszont jó, ha van egy kéz, ami kihúz a bajból, de legalábbis abból a félelmetes helyzetből, ami hirtelen tör ránk. A pszichológusok kifejezetten szeretnek pánikbetegekkel dolgozni, merthogy esetükben minden érzelem felszínre tör, tökéletesen leírható a fájdalom és egyéb érzések, tehát nincs elfojtás, ami belülről emésztené az alanyt. A pánikroham egy segélykiáltás, amivel a szakember és kliense már tudnak dolgozni.