A sokkos állapotomból az zökkentett ki, hogy – kapaszkodjatok – közölte, hogy a dísztasakot kéri vissza, mert a barátom ajándékát is abba fogja tenni. Na, ennél a pontnál jutottam el oda, hogy elkezdtem nevetni. Mert ezen már kínomban tényleg csak röhögni tudtam.
Kacagva odaadtam a csodálkozó anyósnak a tasakot – ami akkoriban talán kemény százötven forintba kerülhetett –, visszamentem a barátomhoz és odadobtam neki a foszlott, ócska konyharuhát. Ő zavartan kérdezte, hogy ez mi. A nevetéstől fuldokolva elmondtam neki, hogy „Még szerencse, hogy a legdrágább belga csokit vettem az anyukának karácsonyra, nézd, milyen szép karácsonyi ajándékot kaptam tőle, ráadásul abban a dísztasakban, amiben majd te is kapod a tiédet!„
Onnantól kezdve nem hagytam, hogy anyós terrorizáljon, eltűnt a félelmem és levegőnek néztem. Inkább mulattatott borzasztó személyisége és gúnnyal vegyes szánalommal viseltettem iránta.
Valahogy ő is megérezhette, hogy elmozdult a dinamika, mert többet nem kóstolgatott. A barátommal két évig voltunk együtt és boldogan jelentem ki, hogy előtte és azóta is csak és kizárólag kedves, aranyos anyósjelölttel volt dolgom. Lehet, hogy minden nő életében van egy kötelező anyós-banya – szerencsés esetben nem a férjünk anyukája lesz az… Olvass még a témában
„Nem tudom, hogy kell egyedül lenni” Férfiak, miért maradtok olyan nővel, akit már nem szerettek?
„A nők nem szolgálják rendesen a férfiakat” – Nők mesélnek a legszörnyűbb kapcsolatukról
Miért maradnak boldogtalan kapcsolatban az emberek?
Miért imádják a pasik a hosszú hajat? Genetikai és tudományos magyarázata van
