Erre ő tetőtől talpig végigmért, kézfogásom nem viszonozta, hanem jéghidegen közölte, hogy az ő papucsában vagyok, azonnal vegyem le. Én csak álltam ott leforrázva, tátott szájjal, még sosem történt velem ilyesmi, hogy valaki indításként így viselkedjen. Kibújtam a papucsból és hebegted-habogtam, hogy sajnálom, a fia mondta, hogy ezt viselhetem, amikor itt alszom – egy hatalmas házban laktak –, nem tudtam, hogy az övé, bocsánat.
Anyuka elfordult és nem szólt hozzám többet, részéről az ismerkedés le volt tudva. Szerencsére ekkor végre megérkezett a barátom is – akit addig a nagymamája tartott fel – és kimentett ebből a borzalmas szituációból. Onnantól kezdve remegtem, amikor tudtam, hogy anyós hazajött, szerencsére csak pár napot maradt és mindig utazott is tovább.
Kép forrása: kishivan/depositphotos.com Olvass még a témában
Addig nem értettem, a barátom miért beszélt mindig gyűlölettel az anyjáról, de anyuka „bájos” természetével megismerkedve már nem igazán tudtam hibáztatni.
